Irodalmi Szemle, 2011
2011/12 - OLVASÓ 4. - Tolcsvay Nagy Gábor: Lehet, hogy nehéz, de csodálatos (tanulmány Pilinszky Jánosról)
Lehet, hogy nehéz, de csodálatos 85 A szegényesség kinyilvánítása a Pilinszky-féle lírai szövegek jelentéstanának kisebb félreértéséből ered. A hagyományos jelentésfelfogás szerint egy szó jelentése „pontszerű”, amennyiben a jelentés egy rövid meghatározással tárgyilagosan megadható. E nézettel szemben mind a jelenkori irodalomelmélet, mind a mai szemantika a jelentés összetett és kontextuális voltára hívja fel a figyelmet. Például egy főnév jelentése az általa jelölt dolog tulajdonságainak elvont rendszeréből áll össze. Egy fizikai tárgyat a megismerő ember különböző szempontokból tud tapasztalni: a tárgynak van anyaga, mérete, alakja, szine, súlya (tömege), funkciója, kapcsolódhat hozzá ismeret a szépség, a személyes érzelem, az ismertség foka szerint, és az adott kultúra által felhalmozott tudás alapján is. A szeg (vagy szög) főnév elsődleges jelentése szerint fizikai tárgy. Jellegzetes alakja van: hosszú, az egyik végén hegyes, a másikon tompa vagy lapos, kis, rúdszerű fémből készül, és fába, falba verve tárgyak rögzítésére szolgál. Ezek az elvont tulajdonságok a szeg főnév jelentésének központi részét alkotják, a teljes jelentésszerkezetben további jellemzőkkel. Ilyen például a szín, a méret, a minőség, a hozzá kapcsolódó érzelmek, valamint a szimbolikus kulturális tudás. Egy hétköznapi beszédhelyzetben a főneveknek, így a szeg főnév jelentésének is csak egy részét aktiváljuk, azaz csak egy részét állítjuk a figyelmünk középpontjába. Például: „Adj még egy szöget, ez elgörbült!” vagy „Ez a szög túl rövid.” Ezekben a mondatokban nem szükséges a szó teljes jelentését feldolgozni, csak a kontextuális vonatkozásait. A hétköznapi szövegekben így tesszük egyértelművé közléseink jelentését. A Négysoros című Pilinszky-versben ezzel szemben az első sorban a szeg főnév teljes jelentésszerkezete fontossá válik. Ez a jelentés szinte kimeríthetetlenné válik a vers megértése során, azáltal, hogy a kontextus (a szövegkörnyezet) lehetővé teszi az összes lehetséges szemantikai tényező mentális előhívását. így a szeg főnév a vers első sorában egy szemantikai hálózatban a legközvetlenebb módon jelöl egy egyszerű fizikai tárgyat (pontosabban többet, meghatározatlan mennyiséget egy kategóriából), másrészt a legelvontabban például utal Jézus Krisztus keresztre feszítettségére és a megváltásra. A költői szöveg poétikai eljárásai általában megnyitják, előhívják a szavak jelentéspotenciálját, gazdag jelentésszerkezetét, ezzel a befogadót a szokásosnál nagyobb elmebeli erőfeszítésre késztetik. Pilinszky ezt kivételes fokon művelte, verseiben a szavak hangsúlyosan teljes jelentésükben funkcionálnak. Pilinszky költészetében a szavak így kiemelten nagy szemantikai telítettsége részben a mondatszerkesztési módból ered. A Pilinszky-líra mondatai általában egyszerűek grammatikai és bonyolultsági tekintetben egyaránt. Az egyszerű mondatszerkezetben azonban minden szó több szemantikai tartalmat hordoz, pontosabban több szemantikai tartalom hívódik elő a teljes jelentésszerkezetükből, mint egy kifejtő, részletező mondatban. A Négysoros mondatai által jelölt elemi jelenetek, események egyaránt megérthetők valamilyen e világi, az emberi élettel (észlelésekkel, cselekedetekkel) kapcsolatos jelenségként. És egyúttal megérthetők más értelemben - sőt értelmekben - is, teljesen elvont módon, az emberi létezés végső kérdéseiként.
