Irodalmi Szemle, 2011
2011/12 - OLVASÓ 4. - Tolcsvay Nagy Gábor: Lehet, hogy nehéz, de csodálatos (tanulmány Pilinszky Jánosról)
84 Tolcsvai Nagy Gábor Pilinszky a tárgyiasító és személytelenítö lírai irányzatba tagozódott be indulásakor, és — legalább részben — ezt alakította tovább. Első példaként az Egy arckép alá című versének két középső szakaszát érdemes idézni: „Öreg vagyok, lerombolt arcomon csupán a víz ijesztő pusztasága. A szürkület gránitpora. Csupán a pórusok brutális csipkefátyla! Hullámverés. Aztán a puha éj boldogtalan zajai. Vak rovar, magam vagyok a rámsötétedő, a világárva papundekliben.” E versben a lírai beszélő saját magát közvetlenül is jelöli, valamint dolgokhoz (víz, szürkület, gránitpor, pórus, csipkefátyol) nem hagyományos metaforizálás vagy hasonlat révén köti, a dologmegnevezéseket fogalmilag közvetlenül az emberi arc megjelenítésére vetítve. A metafora vagy hasonlat dologszerü fogalmait a rendkívül tömör mondatszerkesztés, a szemantikai telítettség előtérbe helyezi. Tisztán jelentkezik a személyte- lenítés és tárgyiasítás a „Hullámverés” kezdetű szakaszban, ahol a dolgok megnevezése és felsorolása lényegében beszélő nélküli, itt már nincsen metaforizálás vagy hason- litás. A szemantikai, poétikai bravúr a második és hannadik sor határán tapasztalható: a „Vak rovar” még a felsorolás része, a megszólalótól független esetleges dolog, amely azonban a következő sorban azonosítódik a megszólalóval („magam”). Ez utóbbi kifejezés átmetaforizálja a „vak rovart”, annak esetleges, ontikus dologszerüsége azonban már megkérdőjelezhetetlen. A tárgyiasítás és személytelenítés Pilinszky költészetében az ember végességének és gyarlóságának a kifejezésében kapja meg értelmét. Ez az értelem a megváltás Pi- linszky-féle értelmezésében mutatkozik meg: mivel a gyarló és bűnös egyszeri ember nem érhet fel Krisztus tisztaságához, Jézus megváltása az e világi személyiség feloldását eredményezi a szeretetben. A tárgyiasítás és a személytelenítés poétikai eljárása természetesen nyelvi következményekkel járt, pontosabban a nyelv kifejező lehetőségeinek korábban nem ismert változatait eredményezte a személyiség önalkotásának autentikus megvalósítása. A nyelv már nem mint eszköz működik ebben a poétikában, hanem mint a megismerés, a beszéd alkotó közege. E személet eredménye a szavak nagyfokú szemantikai telítettsége, és a mondatok rövidsége, de jelentésükbe!i gazdagsága. IV. IV. Szemantikai telítettség Pilinszky verseiben A Pilinszky líráját tárgyaló szakirodalom és az iskolai tankönyvek is rendszeresen megállapítják a költő „szegényes”, „korlátozott” szókincsét. Azonban éppen itt ragadható meg Pilinszky poétikájának egyik legjellemzőbb karakterjegye. Ez a jellemző összefügg a szintén sokat emlegetett kivételes erejű képiséggel, vizualitással, a versek láttató erejével.
