Irodalmi Szemle, 2011
2011/12 - OLVASÓ 4. - Tolcsvay Nagy Gábor: Lehet, hogy nehéz, de csodálatos (tanulmány Pilinszky Jánosról)
82 Tolcsvai Nagy Gábor II. Pilinszky életműve a kortárs irodalomban Pilinszky János 1921-ben született, 1981-ben hunyt el. Az életmű több korszakra oszlik. Pilinszky első verse 1938-ban jelent meg, majd a háborús idő viszontagságai és saját katonai behívása miatt a publikálás esetlegessé vált. Első verseskötete Trapéz és korlát címmel 1946-ban látott napvilágot. E kötet már érett, karakteres költőt mutat, aki a világba vetettséggel, a semmivel szembesül, és ezt az egzisztenciális élményt viszonyítja az emberi létezésen és halálon túli transzcendens tényezőhöz, kimondatlanul Istenhez. A kezdő korszak így közelít a kortárs irodalmi egzisztencializmushoz (de nem azonos vele), és feldolgozza — többek között - a kétségtelenül meglévő Babits- és József Attila hatást. Pilinszky János az 1940-es évek közepén kialakitott irodalmi kör tagja lett, Nemes Nagy Ágnes, Rónay György, Rába György, Ottlik Géza társaságában. E csoport szerkesztette és írta az Újhold című folyóiratot 1946-1948 közötti rövid fennállása során. A csoportot, vele Pilinszkyt, mint sok más irodalmi irányzatot 1949-től elhallgattatta a kommunista diktatúra, nem publikálhattak. Pilinszky második korszaka erre az időre, az 1950-es évekre esik. E korszak költeményeit összegző verseskötete, a Harmadnapon végül 1959-ben jelent meg. Ez a kötet a magyar lira történetének egyik legkiemelkedőbb, legjelentősebb darabja. A Harmadnapon a véges emberi létezés és a végtelen Isten közötti kapcsolat keresése, emberi nézőpontból, a bűn és a szeretet kötöttségében és tragikumában. A Harmadnapon versei a személyiség megalkothatóságát a tárgyiasság, a személytelenítés, a rendkívüli szemantikai telítettség poétikájában valósítják meg. Ezután Pilinszky egy időre szinte elhallgatott, igen kevés verset írt. Érdeklődése a líra mellett a színház és a film, s a próza felé fordult. Számos rövid esszét írt művészeti, hitbéli kérdésekről. Alkalma nyílt külföldi, nyugat-európai ismeretségekre szert tennie. Ezáltal munkássága, művészi, szellemi tevékenysége korszerűen kapcsolódott számára fontos kortárs szellemi áramlatokhoz. E folyamat meghatározó összetevője Simone Weil francia filozófusnő keresztény nézeteinek a megismerése, feldolgozása volt. Az 1970-es évek elejétől Pilinszky költészete ismét gazdagabbá vált, sorra jelentek meg kötetei: Szálkák (1972); Végkifejlet (1974); Kráter (1976). A harmadik korszak versei a keresztény úton levés, az evangéliumi szeretet felé haladás többnyire rövid költeményei, amelyek mintha egy megszakítatlan beszéd kiemelt részei lennének. Az 1970-es években Pilinszky több prózai, illetve más jellegű munkája is megjelent, például a Beszélgetések Sheryl Suttonnal (1977). Pilinszky János költészete a kortárs magyar líra egyik fő irányát képviselte, például Nemes Nagy Ágnessel együtt. E költészet jelentős mértékben különbözött a Nagy László és Juhász Ferenc által bevezetett másik irányzattól, amely a közösségi, népi nézőpontot helyezte előtérbe, s a költőt a közösség képviselőjének és szószólójának tartotta. Mindkét irányzat hitt a költői szó változtató erejében, ám ezt másképp értelmezték. III. III. Tárgyiasság és személytelenítés a magyar és az európai költészetben Pilinszky János az 1930-as évek legvégén, az 1940-es évek elején írta és jelentette meg első verseit. A Nyugatra következő irányzat már az 1930-as évek elején a tárgyiasítás és
