Irodalmi Szemle, 2011
2011/12 - OLVASÓ 4. - Tolcsvay Nagy Gábor: Lehet, hogy nehéz, de csodálatos (tanulmány Pilinszky Jánosról)
Az Irodalmi Szemle oktatási segédlete a 2011/2012-es tanévre 4. OLVASÓ SZERKESZTI: BÁRCZI ZSÓFIA sz 2011. DECEMBER TOLCSVAI NAGY GÁBOR Lehet, hogy nehéz, de csodálatos Beszéljünk Pilinszky költészetéről I. Bevezetés Pilinszky János a 20. századi magyar líra történetében szinte egyedülálló módon kapcsolta össze egyik oldalról a személyiség önkeresését, önalkotását, ezzel együtt a személytelenítést, a másik oldalról a teljességet, az egyetemest, a közvetlenül istenit. Ez a látszólag földi, e világi helyzet nem csupán az önmagáról tudó, önmagára figyelni képes, önmagát másokkal viszonyban látó személy1 teljes elvontságát kísérli meg leképezni, hanem a személynek már eleve világban való létét. Másképp megfogalmazva: a személyiség isteni képmásként való felfogása tarthatatlanná vált, a helyébe egy sze- mélytelenitő, tárgyias jellegű lírát alakított ki Pilinszky János, amelynek egyedítő jellegét a végső fórumhoz, Istenhez fordulás és a tőle várt válasz kétséges volta, majd sajátos megtalálása adja. Ennél összetettebb és a szellemileg befogható lét- és létezésfogalmat megvalósító lírai kísérlet, a végső emberi kérdéseket rendkívüli pontosságú nyelvi leképezésben megragadhatóvá tevő költői megszólalás kevés történt a magyar irodalom történetében.
