Irodalmi Szemle, 2011
2011/12 - SZEMLE - Csanda Máté: Németh Ilona újabb munkáiról (jegyzet)
SZEMLE 75 szerez a hallgatóknak, s ha az összbenyomást értékeljük, akkor túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy egy igazán különleges lemez született. Természetesen ehhez Tóth László versei is kellettek, amelyek közül Gál Tamás az egyéniségéhez leginkább illőket válogatta össze (pl. A színész', Adóm a határon', Hotel História', Elégia a nőkhöz stb.). Az irónia és a filozofikus látásmód sem idegen tőle, és nagy érdeme, hogy Tóth László versei az ő előadásában még intenzívebben hatnak a tudatunkra, mint olvasva. A teljesség kedvéért említsük még meg a további közreműködőket is: Kuti Sándort (cimbalom), Hanusz Zoltánt (brácsa) és Lelkes Tibort (nagybőgő). A recenzens számára csak egy megválaszolatlan kérdés marad: vajon hogyan jut el ez a nagyszerű lemez a hallgatókhoz? LACZA TIHAMÉR Németh Ilona újabb munkáiról Németh Ilona a szlovákiai képzőművészeti színtér egyik megkerülhetetlen szereplője. Kiállításai révén Európa-szerte fontos fórumokon van jelen, egyetemi oktatóként műtermet vezet, mindeközben egyszerre szerves része és alakítója a szlovák és a magyar művészeti életnek is. Pályafutása, munkái, akciói tanulmányozásához kétségkívül Hushegyi Gábor átfogó és alapos (kétkötetes) monográfiája a legalkalmasabb (Hushegyi Gábor: Németh Ilona. Kalligram, Pozsony, 2001; Hushegyi, Gábor: NÉMETH. Kalligram, Pozsony, 2008). Az alábbiakban a művész újabb és legújabb alkotásaiból szemezgetünk, a teljesség igénye nélkül, kivétel nélkül olyan müveket bemutatva, amelyek a második kötet megjelenése után születtek. A DS Public art és budapesti utójátéka óta a Tükör című projektet tekinthetjük Németh Ilona legnagyszabásúbb köztéri kiállításának. Az alkotás két helyszíni változatban került megvalósításra, mindkét esetben egy sajátos, ideig-óráig tartó szabadtéri helykorrekcióról van szó. A művész a győri Szabadság-emlékmű és Kossuth Lajos Pécsen álló szobra elé is egy- egy impozáns méretű függőleges tükörfelületet állíttatott fel. A tükör - ezernyi lehetséges konnotációja mellett — mintha itt is elsősorban vanitas-szimbólumként működne, azontúl pedig az öntudatra ébredés, a megvilágosodás attribútuma is. Németh Ilona valóban mintha csak „öntudatra” ébresztené (önvizsgálatra hívná) a szilárd talapzaton álló - és a maguk környezetében kulturális-ideológiai hotspotok- ként működő - figurákat. Nyilvános szembesítési kísérlet, szobrokra erőszakolt interszubjektivitás; egy kissé merede- kebb párhuzamot is megkockáztatva: a la- cani Je és a Moi szimbolikus szétbontása, ez esetben Kossuthra és turulmadárra alkalmazva. Vagy egyszerűen csak kétfajta szimulákrum összecsapásáról van szó (a simulacrum mint mimetikus szobor, plasztikus képmás, valaminek kultikus reprezentánsa - és a baudrillard-i értelemben vett szimulákrum, az átkontextualizáló erejű önismétlés, az üressé váló formák produktivitása). Bármi történjék is, a szobrokból (-ról) fóliák, levonatok (kivonatok) gyártódnak, hátterestül, nézőponttól függően át- és átalakulva, széthúzódik tézis és antitézis. Az akcióknak mindemellett egészen gyakorlati vetületeik is vannak, hiszen város- rendezési logikátlanságokra (bökkenőkre) is felhívják a figyelmünket. A vasútállo
