Irodalmi Szemle, 2011

2011/12 - SZEMLE - Csanda Máté: Németh Ilona újabb munkáiról (jegyzet)

76 SZEMLE más előtti tágas térre exponált turulmadár ugyanis egyszerűen hátat fordít a városba érkező utasoknak, merthogy az átellenben fekvő panelház balkonsoraira mered. A pécsi Kossuth-szobor esetében még csa­varosabb a helyzet: a nemzeti hős bronza­lakja ugyanis egy ideje a belvárosba erő­szakolt Konzum áruház (sic!) építészeti­leg igen gyatra homlokzatával kénytelen szembenézni. A művész beavatkozása er­re a szerencsétlen konstellációra is fóku­szál, és ha direkt takarást nem tud is nyúj­tani, legalább oldalról „segít be” azzal, hogy a szobor legalább kis időre saját fé­nyében — önnön képmásával párbeszédbe lépve — tetszeleghet. A Monuments sorozat fényképei szintén egy helyszíni terepszemle eredményeiként születtek. Németh Ilona a Dunaszerdahelyi Fotóklub (Fotoklub DS) tagjaival karöltve sorra veszi a város befuccsolt magánvállal­kozásainak máig észlelhető nyomait. A ké­peken házak udvarán álló kis melléképüle­teket, fa- és bádogházikókat látunk, általá­ban szorosan a kerítés mögé bújva, üresen, mintha valami különös, lakatlan, céljukat vesztett őrbódék volnának. Minden ilyen szatellit építmény lényegében egy-egy ki­fulladt családi vállalkozás kézzelfogható reminiszcenciája. A sorozat egy érdekes szemrevételezési kísérlet, amely csupa do­kumentumértékű lelettel szolgál, miközben a néző egy sajátos, alternatív keresztmet­szetet is kap az amúgy vállalkozó szellemé­ről híres kisváros életéből. Szintén a közügyekhez, köztéri prob­lémákhoz, a közös múlt kérdésköréhez kapcsolódik egyik legfrissebb munkája - jelen állapotában csupán egy makett, illet­ve egy, a közeljövőben talán megvalósuló intervenció-ötlet. A Verejný Podstavec polgári társulás három további művész mellett Németh Ilonát is megszólította: a felkért alkotók azt a feladatot kapták, hogy ki-ki a maga módján és eszköztárá­val reagáljon a pozsonyi Szabadság tér múltjára, sebeire, hiányosságaira és máig megoldatlan építészeti-urbanisztikai prob­lémáira. Németh Ilona két verzióval is előállt: az egyikben tomádószerü, várat­lan, de ciklikusan ismétlődő széleffektu­sokat szán a térre. A másik terv alapján az egész helyet egy sürü, tejfehér páraréteg, egy megfoghatatlan téralkotó szubsztan­cia, egy folyton változó-alakuló valami árasztaná el. Ha megvalósulna, egy ideig- óráig látható, szinte anyagtalan, fátyolos térkiegészítés (burok) jönne létre, amely egyszerre volna a természet része, és még­is egy művi (művészi) beavatkozás. Szó szerint ködösítés, szenzibilizálás, az egy­kori felvonulási tér építészeti gyenge folt­jainak finom eltakarása, ugyanakkor ro­mantikus platform, játszótér, időspecifi­kus élménypark, mikroklimatikus kísérle­ti terep - arról nem is beszélve, hogy pár perc erejéig kifedné a háttérből a Kárpá­tok lejtőin húzódó újgazdag kertvárosi villák látványát. S akárcsak egy filmes kulissza, amely nem kíván örök érvényű, autokrata helymegjelölés lenni, egy-egy ilyen jövőbeni akció után könnyed, demok­ratikus módon el is vonulna, egyszóval szertefoszlana. Egy nemzetközi public art akció ihlet­te az Úszó kertek című munkáját is: a budapesti Szépművészeti Múzeum idén nyáron Art on Lake néven nemzetközi se­regszemlét szervezett köztéri műalkotá­sok számára, összeurópai felhozatallal, mintegy kulturálisan is levezetve a soros EU-elnökséget. A megkötés csupán annyi volt, hogy a meghívott alkotók a pesti vá­rosligeti tó felszínét használják kiállítási terepként. Németh Ilona már a fesztivál előtt feladott néhány teljesen korrekt

Next

/
Thumbnails
Contents