Irodalmi Szemle, 2011
2011/12 - SZEMLE - Csanda Máté: Németh Ilona újabb munkáiról (jegyzet)
76 SZEMLE más előtti tágas térre exponált turulmadár ugyanis egyszerűen hátat fordít a városba érkező utasoknak, merthogy az átellenben fekvő panelház balkonsoraira mered. A pécsi Kossuth-szobor esetében még csavarosabb a helyzet: a nemzeti hős bronzalakja ugyanis egy ideje a belvárosba erőszakolt Konzum áruház (sic!) építészetileg igen gyatra homlokzatával kénytelen szembenézni. A művész beavatkozása erre a szerencsétlen konstellációra is fókuszál, és ha direkt takarást nem tud is nyújtani, legalább oldalról „segít be” azzal, hogy a szobor legalább kis időre saját fényében — önnön képmásával párbeszédbe lépve — tetszeleghet. A Monuments sorozat fényképei szintén egy helyszíni terepszemle eredményeiként születtek. Németh Ilona a Dunaszerdahelyi Fotóklub (Fotoklub DS) tagjaival karöltve sorra veszi a város befuccsolt magánvállalkozásainak máig észlelhető nyomait. A képeken házak udvarán álló kis melléképületeket, fa- és bádogházikókat látunk, általában szorosan a kerítés mögé bújva, üresen, mintha valami különös, lakatlan, céljukat vesztett őrbódék volnának. Minden ilyen szatellit építmény lényegében egy-egy kifulladt családi vállalkozás kézzelfogható reminiszcenciája. A sorozat egy érdekes szemrevételezési kísérlet, amely csupa dokumentumértékű lelettel szolgál, miközben a néző egy sajátos, alternatív keresztmetszetet is kap az amúgy vállalkozó szelleméről híres kisváros életéből. Szintén a közügyekhez, köztéri problémákhoz, a közös múlt kérdésköréhez kapcsolódik egyik legfrissebb munkája - jelen állapotában csupán egy makett, illetve egy, a közeljövőben talán megvalósuló intervenció-ötlet. A Verejný Podstavec polgári társulás három további művész mellett Németh Ilonát is megszólította: a felkért alkotók azt a feladatot kapták, hogy ki-ki a maga módján és eszköztárával reagáljon a pozsonyi Szabadság tér múltjára, sebeire, hiányosságaira és máig megoldatlan építészeti-urbanisztikai problémáira. Németh Ilona két verzióval is előállt: az egyikben tomádószerü, váratlan, de ciklikusan ismétlődő széleffektusokat szán a térre. A másik terv alapján az egész helyet egy sürü, tejfehér páraréteg, egy megfoghatatlan téralkotó szubsztancia, egy folyton változó-alakuló valami árasztaná el. Ha megvalósulna, egy ideig- óráig látható, szinte anyagtalan, fátyolos térkiegészítés (burok) jönne létre, amely egyszerre volna a természet része, és mégis egy művi (művészi) beavatkozás. Szó szerint ködösítés, szenzibilizálás, az egykori felvonulási tér építészeti gyenge foltjainak finom eltakarása, ugyanakkor romantikus platform, játszótér, időspecifikus élménypark, mikroklimatikus kísérleti terep - arról nem is beszélve, hogy pár perc erejéig kifedné a háttérből a Kárpátok lejtőin húzódó újgazdag kertvárosi villák látványát. S akárcsak egy filmes kulissza, amely nem kíván örök érvényű, autokrata helymegjelölés lenni, egy-egy ilyen jövőbeni akció után könnyed, demokratikus módon el is vonulna, egyszóval szertefoszlana. Egy nemzetközi public art akció ihlette az Úszó kertek című munkáját is: a budapesti Szépművészeti Múzeum idén nyáron Art on Lake néven nemzetközi seregszemlét szervezett köztéri műalkotások számára, összeurópai felhozatallal, mintegy kulturálisan is levezetve a soros EU-elnökséget. A megkötés csupán annyi volt, hogy a meghívott alkotók a pesti városligeti tó felszínét használják kiállítási terepként. Németh Ilona már a fesztivál előtt feladott néhány teljesen korrekt
