Irodalmi Szemle, 2011
2011/12 - SZÍN, JÁTÉK - Zelei Miklós: Situs inversus. Az Isten balján (dráma, részletek)
Situs inversus. Az Isten balján 49 nist Román! Halál a kapitalistákra. Na menni kell, sietni. Előtte még egy próba. (Fölkapja a súlyzókat.) Sikerült. Büszke vagyok a légióra! Tisztelem a legyőzött ellenséget, sohasem hagyom hátra a halottakat, a sebesülteket, a fegyvereimet. Csak-en-gem-hagy-tak-hát-ra, csak-en-gem-hagy-tak-hát-ra. Nem. Itt mindenkit hátrahagytak. A buletin. Lehetséges, hogy a nagyváradi buletinemet tavaly nyáron nem elveszítettem, hanem kilopták a farzsebemből? Amikor a mangáliai buszon tolakodtunk és hátulról rám zuhant az a nagydarab ürge? Akkor. És én hülye! Még mindig mennyire jóhiszemű barom! Nem tűnt föl, hogy a milícián mennyire udvariasak, milyen előzékenyek velem. Csak fényképet kértek, elfogadták a Nagyváradi Napló által kiállított újságíró-igazolványt, és minden adatot beírtak bemondásra. Na, ekkor csesztem el az egészet. A maga kontójára, drága Kitti. Ennyire gyanútlan nem lehet az ember! A milícián átvettem a buletint, és ezzel megszűntem nagyváradinak lenni. Konstancai buletint adtak. Erre ment ki az a nagy tumultus a buszon. És elveszítettem a munkámat a Napló szerkesztőségében. A lakásom elvette a váradi néptanács, a buletinembe meg beírták lakóhelynek ezt a munkaszállást. Emiatt kellett elölről kezdeni a házasságkötés engedélyezését. Nagyváradra szólt az engedély, de már nem vagyok nagyváradi. Nem oda vagyok kinevezve. Új engedély kellett, konstancai. Ezért kellett magának a múlt télen ideutazni háromszor is. [...] Mint Kitti: - Találkozunk, és rögtön elválunk. Olyan furcsa. Sétálunk a tengerparton. Dél van, nagyon hideg, de szép, napsütéses idő, mint a fekete bársony, olyan a víz. Bandinak még nem kell a kultúrkörbe menni. Lassan megfogom és megszorítom a kezét. De az övé mozdulatlan marad. Mereven, kifeszítve tartja. Rám néz, nagyon sok szeretet van a tekintetében. De nem az a szeretet. (Sms érkezését jelző hangos telefonhang.) Mintha apám... Mint Ady nézi a mobilját: - Kosztolányi. Most írja, hogy ordítozott az új tulajdonos velük. Valami Fegyvemeki. Vagy behoz évi kétszázmilliót a Nyugat, vagy hirdetési katalógust csinál az egész szarból. Pesten a Szamuely utcában volt a szerkesztőség, amikor áttelepültem. Szamuely utca 18/B. Most a Lónyay utcában van. Lónyay 18/B. De nem költözött sehova. Maradunk ugyanott, és a történelem költözik alattunk ide-oda. A Szovjetuniót túléltem. Csehszlovákiát túléltem. Jugoszláviát is. Közeli hozzátartozóim voltak. A huszadik század világrengető politikai zsenijeinek kolosszális müvei. Kint fekszenek a történelem temetőjében. Száz esztendőt se bírtak ki. A frakcióvezető-helyettest nem éltem túl. Amikor ezek a csodaországok még éltek, hősi idők, a főnökök kitelefonáltak a szerkesztőségbe a pártközpontból, hogy mi az, amit meg kell írni. Ma a pártközpontban megírják a cikket, a főnökök kimennek a szerkesztőségbe, és szerzőt keresnek hozzá. Mint frakcióvezető-helyettes: - Te is kurva jól jársz, Adykám, de nekünk se mindegy ott a frakcióban, hogy nem akárki, hanem egy jegyzett szerző, egy ilyen rangos értelmiségi támogatja írásával programunkat a jobban élhető Magyaror
