Irodalmi Szemle, 2011
2011/12 - SZÍN, JÁTÉK - Zelei Miklós: Situs inversus. Az Isten balján (dráma, részletek)
46 Zelei Miklós Mint Ady: - Zuhanó remete. Remetor meteor. (Tompa kopácsolás hallatszik, mintha lent a pincében kalapálna valaki.) Most is. Mint tömbházgondnok: — Ezek az energiaforrások mind fűtenek, Bandikám! Hűtőszekrény, gáztűzhely, rádió, tévé, kompúter, a tápegységek! Világítás, napfény. Harminchat fok celsiusos emberi teste. Mint Ady: - Harmincnyolc kilenc. Büszke lehet rám a légió. Mint tömbházgondnok: — Ez önmagában elég a höveszteség-visszapótlásra, Bandikám. Kacsalábon forgó lakó, önmagát fűti. Radiátorok kikapcs. Teljesítmény száz százalék fölött. Jól hőszigetelt lakás! Mint Ady: - Elveszítettem a hitemet önmagámban. (A kopácsolás lassan elhalkul. Megfogja az előbbi súlyzókat, de most nem képes fölemelni őket.) Amikor helyén az önbizalmam, olyankor játszva emelgetem őket. Amikor elpárolog, az erőm is párolog vele. 1880. Mióta már. (Fölveszi Rodin Gondolkodójának testhelyzetét.) Le Penseur. (Előveszi a nyelvkönyvet.) Poftá maré! És semmi nem jut az eszembe. Étvágyat nagyot! Szabad fordításban: jó étvágyat! A tréfákhoz. O glumä. Egy tréfa. A leckékben a román szöveget szó szerint is lefordítjuk, hogy a munkában kimerült, tanulástól elszokott, középkorú tanulót hozzászoktassuk a magyar nyelvtől olyannyira eltérő román mondatszerkezet sajátosságaihoz. Pápá, szpune Rudi, báját din fámilijé áljászá... Papa, mondja Rudi, fiú családból előkelőből: hogyha az ember megöregszik, válik zsidó? Hogy ez, Rudi? Hát, látod, papa, én nem vagyok zsidó és te sem vagy még zsidó, de a nagyapa van már zsidó. Nemzetközi szavakhoz kapcsolhatók: papa. Familie. Om ember. Az is egy tréfa. A teremtés vicce. Én is egy tréfa vagyok. Már az se. Már nem is vagyok. Már senki sincs. Magamat is csak játsz- hatom. Vesd össze, homunkulusz emberke, humanizmus emberiesség. Egy rossz vicc, alezredes! Maga még nagyobb tréfája az emberiségnek. Egy irri- tábilis poén. Le Penseur. Minek ezt tanulnom meg, amikor úgyis tudom? A ti- raj francia. A colhoznik orosz. A, Grama, itt van megint, bírok tisztelet, hogy önt üdvözöljem, alezredes! Mint Grama ezredes: - Grama ezredes vagyok! Salut. Már ezredes, Ady elvtárs, nem alezredes. Jaaaj, már megint miket tetszett írni? Mondani? Annyi bajt tetszene csinálni, ha hagynám! Ha nem segítenék, jaaaj, mennyi bajt, sokat. Már a feletteseim is felfigyeltek rá, hogy hányszor megmentettem önt. Dragá meu, hála önnek. Nincs baj, nincs előléptetés! így, igy. És még alá tetszik imi, egy nyilatkozat, hogy Romániáról sehol nem tetszik rosszat mondani, és kész, mehetünk. Tetszik tudni, hogy mindig mennyi rosszat mondanak. Tele gonoszsággal a világ. Azt mondják, hogy románul a Románia szót 1838-ban írták le először! Addig még a neve se létezett, nemhogy az ország. Mért mondják? Fáj nagyon nekem. Románia egy folyóirat címéről kapta a nevét? Belém taposnak, kérem. A mi hazánk? Mindig létezett. Külföldön csak jót Romániánkról. Mint Ady: - Van útlevél?! Vivát! Indulhatok. Mint Grama ezredes: - Minden ember annyit ér, ahány nyelvet beszél. Mint Ady: - Hogy mi?
