Irodalmi Szemle, 2011

2011/2 - IRODALMI SZEMLE - Koncsol László: Vársz rám; Tárgyak; Vége; Az első levél (versek)

Koncsot László versei

5

leveleidben, véreinkben mégis vagy nekem.

Hogy tudom, hogy odaát is vagy nekem.

Hogy végre magad vagy a kristálytiszta Eszme, az abszolút látás, az abszolút tudás, a tiszta ész,

s látod, milyen vagyok, milyen esendő,

de talán-talán egy kicsit mégis tiszta.

Nélküled tétova és groteszk vagyok, mint a széthullt román templomok támfala, amely áll szereptclcn, mert kidült mögiile a szentély, betemetve a fold s a dudva alá.

Minek áll ez itt? kérdik.

Mi végre?

Ki rakta, kinek, mikor?

Van benne értelem? Van küldetés?

All még egy ideig a támfal, eső koptatja, fagy és nyári hő marja, kölyök rúg bele, levizeli, bemocskolja, villám robbantja szét, s egyszer maga is szentélyére omlik.

De addig úgy-ahogy áll, és sejteti,

hogy volt itt egy imaház

Istennel, Jézussal, Máriával,

s ő vall itt, az elárvult, bomladozó támfal,

mert más dolga már nincs rólad, kis, magadba roskadt templomom.

Már nincs bennem gát.

Attépte a fájdalom.

Ki kell mondanom mindenkinek és neked, a túlsó partra, szövegenként, hogy ki voltál nekem, nekik, s hogy mennyire szeretlek.