Irodalmi Szemle, 2011
2011/12 - IRODALMI SZEMLE - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök 13. (napló)
Gyöngyök és göröngyök (13) 25 lez bennünket. Amikor pedig nem voltak magyar állampolgárok, akkor először meg- hurcoltakként, majd másodrendű polgárokként éltek a hazájukban, ráadásul diktatúrában, s meghalniuk sem adatott meg szabad emberként. Ezért én szabad emberként szeretnék élni, az Európai Unió szabad polgáraként, úgy, hogy a családomat Trianon szégyentelen, hosszúra nyúló botrányos „keze” ne zaklassa többé. Mert kilencven éve ez történik: ez a mohó „kéz” egy nemzet létén ütött lyukon át újra és újra lelkeket rabol, úgy, hogy egyre kevesebben leszünk. Trianonban nem ismerték fel, hogy diktátummal, szájaló propagandával, konok rövidlátással, történelmi, gazdasági és kulturális közösségek szétzilálásával nem lehet biztonságot szerezni Európában. S főleg nem lehet, illetve nem szabad bosszút forralni igazság helyett. Ezért nem foghatom be a fülemet, nem csukhatom be a szememet, nem tapaszthatom be a számat, mint ama hírhedt majmok, s mivel hallok és látok, hát beszélek is; elmondom barátaimnak, hogy visszahonosításunk megmaradásunk esélyét növeli, s aki ez ellen szól, az akaratlanul is megmaradásunk esélyét csökkenti. Különben Magyarországnak erkölcsi kötelessége volt megalkotni az egyszerűsített honosítás törvényét, hogy egyes határon túli magyar közösségek ne legyenek megfosztva attól, ami más ilyen magyar közösségeknek már régen megadatott. Hiába állítják öntudatosan némelyek, hogy ők magyar állam- polgárság nélkül is magyarok, mert ha ez igaz is, a lélekszámúnk 1920 óta mintegy 500 ezerrel csökkent - lévén a szlovákiai magyarok a mindenkori hatalom túszai és játékszerei. S azt is elmondom barátaimnak, hogy magyar létemre lelkem és érzésem gazdag örökséget kapott, melyet nem dobhatok el, mert ezzel szegényíteném a világot, jelen esetben Szlovákia „világát”. - Egyetértek - feleltem hiszen itt a Duna- medencében mi magyarok - is - az állam- és nemzetformálás kovásza voltunk, méghozzá önzetlenül. Ezer éven át segitettük Európát építeni is, védeni is: „jóságot jósággal, hívséget hívséggel fizetve”. Ezért a szlovákiai magyaroknak is tudatosítaniuk kell - hasonlóan az erdélyiekhez, kárpátaljaiakhoz, délvidékiekhez hogy a történelem „kegye” által szétszórt magyarságot csakis a közös kultúra, a közösen átélt emberi értékek, a közös történelmi múlt, mi több, a közös jövő tarthatja össze; amíg a kultúrához és a történelemhez hűek maradunk, önmagunkhoz maradunk hűek, s aki hü önmagához, az hű az emberi méltósághoz, ezáltal pedig a nemzetéhez is. Ehhez az eredendő, nemes és természetes elvhez kell tartanunk magunkat, éppen úgy, mint minden más nemzetnek, köztük a szlováknak is. Ennyiben maradtunk orvos barátommal. És stílusosan hozzátettük: nemcsak élni, hanem meghalni is szabad polgárként szeretnénk. * 2011. március 1. Ma levelet írtam a Bodrogszentesi Református Lelkészi Hivatalnak, kérvén, adjanak ki számomra keresztelési bizonylatot arról, hogy apai nagyapám a Trianon előtti Magyarországon született. Miközben körülöttem zajlik a nevetséges, kicsinyes, rosszindulatú, csökönyös és buta vita a kettős állampolgárságról, rendíthetetlen nyugalommal összehajtogatom kérvényemet, borítékba helyezem, leragasztom, megcímezem, ráhelyezem a bélyeget, mely Ivan Gašparovičot, ezt a magyarságot, te
