Irodalmi Szemle, 2011
2011/12 - IRODALMI SZEMLE - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök 13. (napló)
26 Kulcsár Ferenc hát a saját állampolgárait is gyűlölő embert, a Szlovák Köztársaság első emberét ábrázolja, majd feladom a postára, és várom a bizonylat megérkezését, hogy megtehes- sem az első lépéseket a magyar állampolgárság felvételére. Ez — egyelőre — alkotmányos jogom. * A mindenkori kormánypártok és az ellenzék között egyetlen különbség van, az, hogy az egyik kormányon van, a másik nincs. Az utóbbiak a hatalmon lévők „úri huncutságait” igyekeznek leleplezni, hogy idővel ők kerüljenek hatalomra, s gyakorolhassák „úri huncutságaikat”. Ehhez a mindig kéznél lévő irodalmi és újságírói patkányokat és görényeket használják fel - természetesen busásan megjutalmazva őket. Mert nálunk - és másutt is, mindenütt - a Pénz lett az úr: minden mást megfosztottak trónjától, művészetet, becsületet, erkölcsöt. Ül a Mammon a királyi székben, s aki fejet hajt vagy letérdepel előtte, azt a moslékosvályúhoz és a húsosfazékhoz invitálja, aki pedig ellenáll vagy elfordul tőle, az csak azért nem hal éhen, mert jobb esetben odavetnek neki pár koncot, koldus alamizsnát, elvégre „demokráciában”, szociális államban élünk. * 1944 karácsonyának éjjelén, amikor az oroszok körülzárták Budapestet, Márai Sándor, a magyar író, az ezeréves Magyarország magyar írója elmereng azon, mit is jelent számára, s azon túl Magyarország és Európa számára az a „valami”, hogy az orosz katona betette lábát Magyarországra és Európába. Márai elmondja, ő olyan környezetben élt Budán húsz éven át, amelyen belül a kommunizmust mindjárt a Hét Főbűn után emlegették, de most, ezen a karácsonyi éjjelen úgy érzi, mindent el kell felednie, amit eddig a kommunizmusról hallott és olvasott, hogy előítélet-mentesen tudjon válaszolni a kérdésre: mit is jelent az orosz katona megjelenése Európában. Érzi, hogy ez a valami egy Erő, de nem tudja, mi ez a rejtélyes Hatalom - a kommunizmus?, a szlávok, a Kelet?... Azt sem tudja bizonyosan, jó vagy rossz erő-e ez az Erő, ördögi-e, ahogy Dosztojevszkij nevezte, vagy az egyenlőség és a szabadság elhozója, ahogy sok akkori európai író hitte; de hát hogy hozhatott volna szabadságot, ő sem volt szabad. Márai csak annyit tud ezen az éjszakán, amit néhány napon át tapasztalt, tudniillik azt, hogy ez az Erő elviszi majd a disznót, a búzát, az olajat, a szenet és a gépeket. Ez nem volt kétséges számára; de ekkor még nem sejti, hogy ez az ördögi Erő elviszi az embereket is, mi több, a lelkeket, s a magyarságot - is - szétzúzza, majd hosszú időre szolgasorba taszítja. Igen, mert ez az Erő, mint egy óriás Gép, mint egy Mamut közömbösen eltapos mindent, ami útjában áll; „...ha éppen használni tudja, egy pillanatra »szerződteti« valamilyen segédszerepre, ha nem, akár meg is semmisíti.” S arra is gondol Márai ezen a karácsonyéjjelen, hogy az orosz katona megjelenése Európában olyan „élmény” számára, amilyen európai értelmiségi számára előtte csak kettő volt: a 9. században, amikor az arabok előretörtek egészen Auternig és Poi- tiers-ig, s a 16. században, amikor a törökök eljöttek egészen Győrig és Erlanig. Igaz, az arabok azáltal, hogy elhozták magukkal Európába az asztronómiát, az orvostudo
