Irodalmi Szemle, 2011
2011/12 - IRODALMI SZEMLE - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök 13. (napló)
24 Kulcsár Ferenc badsága, hanem zavart keltve még másokat is igyekszik meggátolni a szabadság felismerésében, mert ők, éppen ők azok a kétszínű zsarnokok, akik tehernek tüntetik fel azt, hogy másokat elnyomnak. Napjainkban is ez történik. A hatalmon lévő farizeus, rákényszerítve sovinizmusát, egyént és közösséget egyaránt megfoszt értelmi és érzelmi autonómiájától, az erény köntösében gyűlöl és gyűlöletet szít, vagyis etikátlan és erkölcstelen, miáltal viszályt kelt, s közben azt hirdeti magáról - és ezt el is hiszi! —, hogy ő az igazság és a nép nevében cselekszik. Ezeknek a farizeusoknak válaszol Jézus, amikor meg akarják őt kövezni. Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad. * Ha valaki sokáig vergődik a gyűlölködés és a nacionalizmus poklában, a pokol belé ivódik, s végül azon kapja magát, hogy bár nem hisz az ördögben, az ördög hisz őbenne. A Példabeszédekben is ezt olvashatjuk. „A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.” Vajon vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének? * Miután orvosom elvégezte a rutinellenőrzést élemedő ilyen-olyan bajomon, a mindennapokra terelődik a szó, és mi másra - értelmiségiek lévén -, kultúrára, újságírásra, nyelvtörvényre, kettős állampolgárságra, közhangulatra. Elmondja nekem, hogy voltaképpen nem állt szándékában felvenni a magyar állampolgárságot, de azok után, ami egy idő óta Szlovákiában zajlik mind magyar, mind szlovák részről - tudniillik a magyar állampolgárság mivoltát megvető, lekicsinylő, becsmérlő hangok miatt, melyek okán már-már ő szégyenkezik -, szóval ezek után magyar állampolgárságért folyamodik. Orvos barátom elmondja, hogy a szüleit 1946-ban marhavagonban hurcolták el kényszermunkára Csehországba - ahol még a fogaikat is megnézték, mint egykor a lovaknak és a rabszolgáknak —, pedig semmit sem vétettek, egyetlen bűnük az volt, hogy ragaszkodtak magyarságukhoz ezeréves szülőföldjükön. Csehszlovák állampolgárok voltak, ennek ellenére a csehszlovák állam - ahelyett, hogy megvédte volna — vagonokba rakta őket. A világ más tájain az ilyen emberellenes tettekért jobb idők beköszöntével minimum bocsánatot szoktak kérni s anyagi jóvátételt adni, nálunk viszont 60 év óta azt sem mondták meghurcolt elődeinknek vagy utódaiknak, hogy „papucs”, ellenkezőleg, a szlovákiai magyarok továbbra is kollektív bűnösök maradtak. Mi hát a biztosíték - emelte fel a hangját —, hogy holnapután, szlovák állampolgár létemre az első adandó alkalommal - az pedig bármikor adódhat - engem és családomat nem raknak majd vagonba? - Semmi - feleltem. - S bár a magyar állampolgárság megszerzése - tettem hozzá - valójában csak érzelmi és lelki megnyugvást jelenthet, még az is megtörténhet, hogy egy rossz történelmi pillanatban megóvhat a gyalázattól is. - így igaz - felelte orvos barátom. - S tegyük hozzá, hogy az eleink, nagyapáink, sőt még a szüléink is magyar állampolgárok voltak, s ez is köte
