Irodalmi Szemle, 2011
2011/12 - IRODALMI SZEMLE - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök 13. (napló)
KULCSÁR FERENC Gyöngyök és göröngyök (13) (Napló) Tízéves voltam, amikor Márai Sándor Amerika kiskirályairól, az új „arisztokratákról” papírra vetette találó szavait, tudniillik, hogy ők, a téli kéjlakokkal és palotákkal rendelkező bizánci népség, akik a hatalom titkos köreihez tartoznak, főpapok egy pogány vallás klérusában, álarcosbáli jelmezekben, a Nagy Beavatottság kosztümjeiben. A Hatalom cinkossága ez, mondja Márai; ahogy Nérót repitette a Via Appián a quad- rija, úgy röpíti a modern Nérókat az amerikai tükörutakon a háromszáz lóerős luxuskocsi; a Pénz-vallásnak e kardinálisai selyemleplekben, fényes arccal ülnek a kormánykerék mögött, s ez nyugtalanító látvány az eltömegesedett világban. Hát igen, ötven évvel ezelőtt mifelénk is voltak új „arisztokraták”, az amerikaiak sápadt kísérteiéi, villákkal és palotákkal, fekete Volga „luxuskocsikkal”, de ők mogorva képpel és fekete öltönyben kocsikáztak, s nem urak, hanem elvtársak voltak, a marxista vallás főpapjai, a kommunizmus kardinálisai, bíborosai és püspökei. Az ő utódaik, az újgazdagok már valódi luxuskocsikkal száguldoznak, s mint ötven éve az amerikai „arisztokraták”, „egy vallásos szekta tagjainak liturgikus áhítatával golfoznak”, s a golfpálya körüli nyugágyakon immár Kelet-Európa nagy lebzse- lőiként hevernek, s legnépszerűbb emberük szájával kérdezik viliódzó reklámban a „közönséges” polgárokat, a „baromarcúakat”, hogy „ön még nem tagja hatvanezres golfegyesületünknek?” Az általános elszegényedés közepette bizony ez is nyugtalanító látvány, s ahogyan ötven évvel ezelőtt „Amerikától nem lehetett látni az amerikaiakat”, úgy manapság itt, Európában sem látni Európától az európaiakat. Pedig ahogy az erdőben vannak fák is, úgy Európában is vannak emberek, lelkek és sorsok, jelenleg csak az Európai Unióban ötszázmillió lélek és sors. S ha a helyzet nem változik - mitől változna? -, úgy e kontinensen is „félelmetesen magányosak lesznek a költők”. S ez - is - nagy baj. * Elegendő az elmúlt háromezer év kultúráját „átlapoznunk”, hogy lássuk: minden korban, minden államberendezésben üldözték azon íróembereket, akik műveikben szembeszegültek az adott kor hivatalos eszméivel. Kezdve a prófétáktól, folytatva a görög és római kor íróival, a középkoron át egészen az Elbától a Csendes-óceánig terjedő világ éhenkórászai által teremtett korig. Börtönbe zárás, száműzetés, cenzúra és könyvek betiltása, könyvek és emberek elégetése, diktátorok emberbőrkötésben kiadott emlékiratai, besúgók elsüllyesztette kéziratok, szent könyvek és világirodalmi remekek elszigetelése, bezúzása napirenden voltak. Bohumil Hrabal Túlságosan zajos magányának hősét a könyvzúzdában az az őrületbe és halálba űző érzés fojtogatja, hogy nap mint nap a világtörténelem nagy gondolkodóinak koponyáit őrli, s az elárvult és elárult világkultúrát bálázza.
