Irodalmi Szemle, 2011
2011/12 - IRODALMI SZEMLE - Bárczi Zsófia: Annanovella (rövidpróza)
BÁRCZI ZSÓFIA Annanovella Anna sosem szokta meg teljesen az életkörülményeit. Volt egy visszatérő álma, egy nagy házról, amelyben a férjével élt. A ház álomról álomra változott, de mindig emeletes volt, erkéllyel. Néha az előző lakók a bútorokat is otthagyták, s a ház belső tereinek elrendezésében általában volt valami nyugtalanítóan aszimmetrikus. Mégsem nyúltak hozzá, évekig nem láttak neki a funkciótlan kis benyílók átépítésének, vagy az előző tulajoktól hátrahagyott bútorok kidobálásának. Ez is közös volt az álmokban. Mintha csak átmenetileg éltek volna ott, attól tartva, hogy az előző vagy a következő tulaj bármely pillanatban számon kérheti rajtuk a megszokott bútorokat, az átfestett falakat. A házak belülről mindig sötétek voltak kicsit, pedig Anna a világos színeket szerette, krém, fakókék, fehér, az egyedüli erős szín a ragyogó sárga volt, amit tényleg kedvelt. És a fa megnyugtató narancsbamája. De ezek a házak sosem az ő világát tükrözték, Anna mégis biztosan tudta, hogy az otthona ott van közöttük. Bár valami átalakításféle mégis mintha minden álomban lett volna. Egyszer például - határozottan emlékezett rá még hetek múlva is - az egyik álomházban a régi beépített konyhaszekrénysort húzták el a meglepően tágas nappali északi falától. Anna ismerte ezt a szekrénysort, első tenyérnyi albérletük egyetlen szobájában volt ugyanilyen. Illetve nem is ugyanilyen, hanem éppen ez. A mosogató ott sem volt bekötve, ettől furcsán átmeneti jelleget öltött a garzonszobában való jelenléte, épp úgy, mint az álombéli nappaliban. Mintha valaki épp csak ideiglenesen hagyta volna a fal mellett, míg jobb helyet talál neki, aztán megfeledkezett róla. Ezt a szekrényt húzták el abban az álomházban a férjével attól a furcsa faltól. A fal majolika mozaikkal volt kirakva, Anna később nem tudta felidézni magában a mintát. Pontosan maga előtt látta viszont ébren is azt a mélyfekete, bordó szálakkal áttört tüllselyem szoknyát, amit álmában az egyik szekrényben talált. Álmában nem használták a szekrényeket, tudták, hogy az előző tulajdonos tartja benne a ruháit, aki meghalt. Anna akkor nyitotta ki először a szekrényt, pedig jó fél éve is lehetett már, hogy a lakásban éltek. És ez volt a másik, a fél év. Annáék minden álomban éppen fél éve éltek az új házukban. A gyerekeket sosem álmodta oda. Volt egy másik ház, pár hónappal korábban. Anna álmában tudta, hogy az orvosától vették meg, de már nem tudta felidézni, miért akartak elköltözni onnan. Modem ház volt, lapos tetővel, egymásba nyíló félemeletekkel, szinte egyetlen nyitott tér az egész. A nappali kertre néző fala üvegből. De nem ez maradt meg Annában, hanem a gyerekszoba díványának kopott huzata, meg a szemmagasságban húzódó hosszú, keskeny ablak. Az ablak nem hagyta nyugodni. Hogy jut eszébe bárkinek ilyen ablakot tenni egy gyerekszobába. Az egész szoba körül volt valami za
