Irodalmi Szemle, 2011

2011/12 - IRODALMI SZEMLE - Macsovszky Péter: Alapegység; Egy családregény vére (versek)

Macsovszky Péter versei

13

Nézett. Nem válaszolt. Nem mosolyog. Kiabál.

Hallgat. A hátam mögött: senki. Úgy kezdődött,

hogy régen élt. Beleszeretett. Aztán lihegve megállt. Rezonáló atommagok. Az ajtó. Ez az ágyam. Időleges egészség. Megszűnik a kölcsönösség feltételezése. Doboz. Nyitott. A pelenkázóasztal alatt. Két kislány bemászott. Trikója alá. Dugott egy vajas kenyeret. Azelőtt. Máshol. Most más. A pelenkázó anyuka holmijára. Arra, cipőben. A kislányok anyja egyszer sem szólt rájuk. Mosolyog. Amaz meg csak pelenkázott és terpeszben állt. Hogy be ne szoruljanak. Állna meg már a világ. Hiszen áll: nincs kitalálva, minek is kellene holnap megtörténnie, de azért úgy néz ki: lóg itt (mindenütt) valami nagy várakozás. Szűrőmechanizmus. Érdekérvényesítő csoportok. Gyors társadalmi mobilitás. Lassul a helyreigazítás. Egy perc múlva már egymáson.

És a totyogó babákon taposva. Másztak fel szüleik lelkes biztatására. Mert ha bármiben is gátoljuk. Személyisége még meg talál torpanni. Ha van neki. Ha nincs, majd más koponyájában loccsan.

A fejlődő ember agya. Képes a szabály által megtartott csoport felismerésére. A fürdőszobában a polcon van egy olló. Nem válaszolt. A szoba felerősítette a rádiót. Meghaltak az öreg szülők és egyedül maradt. Az ajtó valahol kinyílt. Nem messze attól a levéltől, amelynek mozgott a fája. A szája. Miről meséljek még?