Irodalmi Szemle, 2011
2011/12 - IRODALMI SZEMLE - Macsovszky Péter: Alapegység; Egy családregény vére (versek)
MACSOVSZKY PÉTER Alapegység Néha sok ugyanattól. Sok vers. Serdülő lelkemet mámorral. Milyen vakmerőséggel taszítja el magát. A költő. Intenzitás. Jellemző sűrítettség. Rövid sorokban. Rímeket agyai ki, képeket. Hasonlatokat. Agyat. Egy kis feminin karaktervonás. Hasonlóan vagy azonos. Látod amottan a téli világot. Feminin. Sok költőnek sok eszébe sok jut. Sokszor. Míg nyílnak a völgyben. Néha ugyanattól. S akkor skandálva. Még ha nincs is: ritmikai képletének közvetlen kapcsolata. Az értelemmel. Sok költőnek ugyanattól. A meditativ állapot őket is. Ijeszti. Nem csak pontos és hatásos élményre, nem csak arra. Hanem rövidre. Csak arra van igény. Mióta ezt a verset elolvastam. Filozófiában megírt verssorok. Azóta nem szállók le itt. A fogalom körüli költészet terén. Alapegysége a szótag. Mibenlétének hovatartozása. Tudományos szempontból is. Bizonytalan Még nem született meg. Alapegységre azonban mégis szükség van. Szívszorító. Igény lett támasztva. Sok költőnek sokszor csak egy eszébe jut. Valami biztos definícióra. Arra lenne. Akármikor kereslet. De miféle olyan mérhető tulajdonsága van. Van? Mert tablettái bekapják. Nemcsak altatónak. Amely ritmusalkotó tényezőnek is mutathatja magát. Míg nyílnak az ajtók. De az én itt nem szokott kiszállni. Egy családregény vére Nem messze, nem is olyan messze attól a fától. Szép lassan, mert az olvasó, a hallgató ideje: nem zavar, nem zavaros. Tovább. Lassan. A szája.
