Irodalmi Szemle, 2011
2011/12 - GYERMEK, IRODALOM - Dobás Kata: Tóth Krisztina ,,gyermekverseiről” (esszé)
6 Dobó Kata hanem tágabban nézve az egész szövegvilágot is. S van egy igen látványos hozadékiak is ezeknek a verseknek: „felnőttként” olvasva őket, szinte már-már groteszkké, néhol pedig ironikussá válnak egyes jelenetek, gondolok itt például az öltözködés leírásának bonyolultságára, nehézkességére - mintha Tóth Krisztina művei nem csupán a gyermeki létről, hanem úgy általában, nem meglepő módon a létről is beszélnének. Ez utóbbihoz kapcsolódónak érzem az Allatságok (2007) című kötet darabjainak egy kisebb hányadát is. A Lajhár című vers nem csupán a rímjátékokról szól: „Levélárnyékban ring a nagy hát, nem látni a lomb közt a lajhárt. Tényleg nem könnyű fölfedezni, mintha nem is lógna ott senki. Hajrá, lajhár, megfontoltan, lassan élni jobb, mint gyorsan, én is azt mondom, hogy nagy kár, hogy nem lettem inkább lajhár. így csak nyomnak a sóhajok, hogy én már sose lóghatok, és csak múlnak a hónapok: aludni kéne jó nagyot. Haj-rá, laj-hár, meg-fon-tol-tan, las-san él-ni jobb, mint gyor-san, haj-rá, laj-hár, haj-rá, laj-hár, ringj csak nyug-ton, nem lesz baj már.” Fontos, hogy a verskép az utolsó versszakban éppen úgy része a szövegtestnek, mint a rímek vagy a szókapcsolatok, s nem utolsósorban a hangzást is megváltoztathatja. Másképpen hallja, majd másképpen olvassa ezt egy gyerek életkorától függően. Széles ez a verstér, többféle - egyáltalán nem gyermekded - játékot megenged, ami ugyanakkor azt is lehetővé teszi, hogy otthonosan belakjuk. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az értelmezés sokszínűsége jelenik itt meg - s ennek tudatosítása az olvasóvá nevelés egyik legalapvetőbb szempontja. S ha már nevelés: igen szerencsés megoldásnak tartom, hogy Tóth egyáltalán nem fordul didaktikus megoldásokhoz, sőt még a „játszva tanítani” elgondoláshoz sem, ez utóbbi alatt annak közhelyes, inkább csak látszólagos módszerét értve. (Gondolok itt például egynémely, magát ma divatos pedagógiai módszernek feltüntető elképzelésre, amelyben a játék(osság) inkább csak egyfajta felszínes cukormáz, amelynek valójában semmilyen tétje nincsen.) Tóthnál a játék, de még a játékosság sem csap át álságos hangnembe, én még a puszta rímjátékokban sem feltétlenül érzem ezt, noha ott a terep nyilvánvalóan veszélyesebb. A játéknak ugyanis, még a legfelszabadultabb já
