Irodalmi Szemle, 2011

2011/12 - GYERMEK, IRODALOM - Dobás Kata: Tóth Krisztina ,,gyermekverseiről” (esszé)

téknak is, „éltető eleme” a bizonytalanság, ehhez pedig nem illik a fent emlegetett őszintétlen hozzáállás.

Még egyetlen dologról érdemes beszélni, ha már a mítoszok is említésre kerültek: a magánmitológiáról. Tóth Krisztina gyermekversei (is) a nyelvre mint világ- alakitó tényezőre tekintenek, s ez a nyelv a saját mítoszok létrehozásában alapvetőnek bizonyul. A mítoszokban öltenek testet a már emlegetett félelmek, valamint azok kiszámíthatatlansága is. Éppen ezért úgy gondolom, hogy otthonosság és bizonytalanság, nyelv és mítosz játék és félelem elválaszthatatlan fogalmak Tóth szövegeiben, s így a költemények tétje sokkal nagyobb lesz. Nem csupán a gyerek-, hanem a felnőtt olvasóknak is.

És ahogy már Reményi József Tamás is kiemelte recenziójában, Tóth Krisztina gyermekversei között az egyik legszebb versszak az Altatóbó\ való, amely A londoni mackók kötetben található. Álljon tehát végezetül itt e néhány sor:

„Itt lenn is árnyékok a fák Aki elalszik messze lát Aki ott fönn van messze néz Csurog le ránk a lámpaméz”

Tóth Krisztina „gyermekverseiről”

Monuments