Irodalmi Szemle, 2011
2011/11 - OLVASÓ 3 - N. Tóth Anikó: ,, ...értik e hexametert is? ” (tanulmány Radnóti Miklósról)
84 N. Tóth Anikó III. Radnóti költészetének (át)értékelése Radnóti költészetét nem szokás a paradigmaváltó jelzővel illetni, mint József Attiláét vagy Szabó Lőrincét. A rendszerváltás után felvirágzó irodalomelméleti iskolák nem tüntetik ki figyelmükkel életművét, melynek oka valószínűleg a radikális poétikai újítások elmaradása. Ferencz Győző kritikai életrajzán kívül az utóbbi években született néhány konferenciakötet,7 melyek részproblémákra fókuszálnak. A költő születésének centenáriuma alkalmából sor került számos rendezvényre, ismeretterjesztő projektre, de ezek leginkább a költő körül kialakult kultuszt erősítették. A közvélekedés az utolsó pályaszakasz teljesítményét értékeli nagyra. Erre hívja fel a figyelmet Pilinszky János is, akire talán a legnagyobb hatást gyakorolta Radnóti lírája: „Amit Radnóti életében egyedülállónak érzek, azt szánalmas elvontsággal »szituációs zsenialitásnak« nevezném. Tehetségét - amely minden úgynevezett alkotóban alig több néhány százaléknál - egy kiszámíthatatlan helyzet, s méghozzá egy olyan tragikum növesztette fel, melyre indulásakor aligha számított. Fiatalkori költészetét néhány szürrealisztikus elem beszivárgása jellemezte, majd egy váratlan és tökéletes hangvételű bukolikus líra. Látszatra erre született: az idillre, az elvesztett latinos paradicsom visszaszerzésére. Mondataiban klasszikusan van ismét jelen a szilvalekvár illata, a kedves, a kert és a barátság időtlen törékenysége.”8 Pilinszky szövege voltaképpen megadja a kulcsszavakat Radnóti költészetének jellemzéséhez. IV IV Pályaszakaszok A korai versek az avantgárd formabontás jegyében születtek. Ezekben a szövegekben Gintli Tibor - Schein Gábor irodalomtörténete több invenciózusságot fedez fel, mint a pálya későbbi szakaszaiban keletkezett müvekben.1' Ezek a szabad versek élőbeszédszerüségre törekedtek, hosszú mondatok jellemzik őket, a gyakori enjam- bement-használat nyomán kizökken, megtörik ritmus és gondolat. Sajátosan keveredik a profán és szakrális hangvétel, ami nyersebb intonációt eredményez. Ex- preszszionisztikus és szürrealisztikus, vizuális és absztrakt szóképek teszik izgalmassá a szövegeket. A Pogány köszöntő (1930) című első kötetben feltűnően sok a birtokos jelzős szerkezet, melyek egymástól távoli érzéki és elvont képeket sűrítenek: fájdalmak kertje (Variáció szomorúságra), a gyűlölet szerető, gömbölyű szavai; éjek szénporos Krisztusai; a jóság dombjai (Szegénység és gyűlölet verse), csó- kos nyelvem alkonyi pirossá; apró vércseppek koszorúja / lebben a homlokunk fölé; vágyad harangja kongat; a búnak áttetsző, tiszta hajnalán (Az áhítat zsoltárai), madarak búbos szerelme (Szerelmes vers Boldogasszony napján). A szokatlan szó- használat és mondatszerkesztés a második kötetben, az Ujmódi pásztorok éneké ben (1931) is nyomon követhető: a híjjas ákácot kalapozza/ haloványan a holdfény (Tápé, öreg este), melleiden aludni készülő / csillaggá pislán a bimbó (Széllelfiityölj), s még a sokat kárhoztatott Lábadozó szél (1933) kötet is tartogat néhány szép jelzős szerkezetet: fodros szomorúság, szakállas este, gondjaim lombja, balladák hímzett szoknyái (a Férfinapló dátumverseiben).
