Irodalmi Szemle, 2011
2011/11 - SZEMLE - Hriczo Ágnes: Az interlailturális kommunikáció nyelvi és irodalmi aspektusai közép-európai közegben (recenzió)
76 SZEMLE gyáron kívül idegen nyelvű tanulmányok is szerepelnek, eltérő nyelvű rezümékkel. A kultúra nyelvi aspektusait vizsgáló kötet alapbeosztása négy témakör köré szerveződik (Interkulturális kommunikáció; Nyelvi hatások és kontrasztivitás\ Nyelvek és kultúrák párbeszéde; Nyelvjárások kontextusa). Már a tartalomjegyzéken végigtekintve is feltűnhet, hogy mennyire szerteágazó és számos kiak- názási lehetőséget kínáló területről van szó. Ennek a sok szálon futó tudománynak az egyik lehetséges összetartó ereje a nyelv. A nyelv, mely a kultúrák közti párbeszéd kialakulásának egyik meghatározó eleme. Bizonyos kulturális értékek ugyanis csupán a nyelv segítségével ragadhatok meg. Sőt a nyelv magának a kultúrának a tükröződése is lehet. Ezáltal mond(hat)unk véleményt más kultúráról, népcsoportról, ehhez hasonlitva ítél(het)ünk meg más nyelveket, embereket. Az interkulturális látásmód egyik kiindulópontja tehát valamely kultúrának egy másik - legtöbbször a saját - kultúrával való összehasonlítása. „A britek átlagosan hosszabb szünetekre számítanak a beszélőváltáskor, mint az amerikaiak, ezért úgy érezhetik egy amerikaival társalogva, hogy az folyton a szavukba vág. Az amerikaiak természetesen a britek »lassúságára« panaszkodnak, miközben egy dél-amerikai vagy izraeli partner mellett esetleg azt veszik észre, hogy alig jutnak szóhoz” (49. o.). Az idézett részlet arra hívja fel a figyelmet, hogy az interkulturális dialógus nyelvi jellemzői jelentős mértékben hozzájárulhatnak a másság megismeréséhez, tudatosításához és tolerálásához, az egyes népek harmonikus egymás mellett éléséhez, a kölcsönös egymásra utaltság érzésének elmélyítéséhez. Fontos részük a konferenciakötetnek a nyelvek egymásra való hatásának, kont- rasztivitásának a vizsgálata. Gondolok itt elsősorban az angol nyelv térhódítására, az anglicizmusokra, ami napjainkban már természetes, szinte minden nyelvet érintő hatás. Bár általános jelenségről van szó, a hozzá való viszonyulás, a létjogosultságáról való vélekedés igencsak megosztja a tudományos közvéleményt. Addig is, míg egyesek - veszélyt látva benne - megpróbálnak ellene harcolni és a nyelvüket „tisztítgatni”, mások új kutatási területeket felfedezve, s újabb eredményeket elérve gazdagítják a tudományt (Őrsi Tibor: Álangliciz- musok a francia nyelvben; Zimányi Árpád: Az orvosi szaknyelv újabb globalizációja). Nyelvek és kultúrák párbeszédének sajátos példája a fordítás. A kezdetben nyelvészeti alapokra helyezett fordítás- tudomány területén az elmúlt évtizedekben jelentős változások történtek, melyek hatására a fordítás kultúraközvetítő szerepe került előtérbe. „A különböző nyelveken újraalkotott szövegek fordítása interkulturális kommunikáció, hiszen a fordító a forrásnyelvi szövegek tartalmi és formai összetevőin kívül az adott nyelvet használó, azon kommunikáló nép kultúráját is átkódolja a célnyelvre, oly módon, hogy a célnyelvi befogadóban ugyanazt a hatást keltse, mint amit a forrásnyelvi szöveg üzenete kiváltott a forrásnyelvi befogadóban” (125. o.). Az erre utaló tanulmányok arra szeretnének rámutatni, hogy a fordí
