Irodalmi Szemle, 2011
2011/11 - SZEMLE - Hriczo Ágnes: Az interlailturális kommunikáció nyelvi és irodalmi aspektusai közép-európai közegben (recenzió)
SZEMLE 77 tás nemcsak nyelvek, hanem kultúrák közötti dialógus is, amelyet nyelvi eszközökkel és megfelelő fordítási stratégiák segítségével lehet megvalósítani. Nyelvek és kultúrák dialógusának egyik speciális esete, amikor az író, kétnyelvűségéből, illetve kétkulturáltságá- ból adódóan több nyelven írja müveit, vagy saját maga vállalkozik azok fordítására. Ebben az esetben maguk a müvek is kommunikációba lépnek egymással (A lábún Ferenc: Kétnyelvűség és kétkulturáltság az irodalomban). Még tovább szűkítve a kört, a kortárs magyar irodalom müvei között olyan példákat is találunk, melyek egymaguk képesek kapcsolatba hozni különböző nyelveket, ezáltal sajátos dialógust építve fel a mü egyes szólamai között (Németh Zoltán: Nyelvi interakciók a kortárs magyar irodalomban). Az interkulturális kommunikáció nyelvi aspektusai közül végül a nyelvjárások kontextusa kerül vizsgálódás tárgyává. A nyelvjárásban beszélők, kisebbségben élők ugyanis (szerencsés?) helyzetüknél fogva a többségi és kisebbségi kultúra, valamint a többségi és kisebbségi nyelv határán, sajátos interkulturális helyzetben vannak. Az interkulturális kommunikáció irodalmi aspektusai közép-európai közegben című kötet szorosan kapcsolódik az előző könyvhöz, az abban kijelölt koncepció szerint halad, s tulajdonképpen annak folytatásaként tarthatjuk számon. Az irodalom kultúraközvetítő szerepe egyrészt kortárs írókról és müveikről szóló tanulmányokban kerül megvilágításra. A külföldi, elsősorban angol nyelvű irodalom „megtermékenyítő” hatása a magyar irodalomra vitathatatlan. Ennek a jelenségnek tudható be egyes új műfajok megjelenése az irodalomban (nonszensz, cyberpunk), melyek kezdetben fordítások által, majd megihletve a hazai írókat is, sajátos magyar kontextusban születtek újjá (13. o.). A fordítás interkulturális funkciójáról az előzőekben már szóltam. Ebben a kötetben a Fordítás és értelmezés című fejezet az, amely egybegyűjti az erre vonatkozó tanulmányokat. A konkrét irodalmi példákon (Harry Potter, Shakespeare) bemutatott fordítói stratégiák a fordítás kulturális kötődését hivatottak bizonyítani, ezenkívül a fordításelmélet filozófiai meghatározottságának a vizsgálata is helyet kap a könyvben. A nyelvjárás és a szépirodalom kapcsolatát vizsgálva Mikszáth Kálmán neve tűnik elő, hiszen szinte az egész Mik- száth-életmüvet a falu, a táj szellemi hagyománya hatja át. A népszokásokhoz való ragaszkodás, a falu népe iránt tanúsított szeretet, a nyelvjárási elemek megjelenése kultúra és irodalom dialógusáról, szoros kapcsolatáról tesz tanúbizonyságot. A tanulmányok külön-kiilön nagy igényességgel megírt munkák, egymás mellé állítva pedig a tudományterület fontos pilléreit képezik. A két kötet a nyelvi és irodalmi kérdéseken tói olyan időszerű témákra mutat rá, mint az egyes nemzetek harmonikus egymás mellett élése, a különböző kultúrák, nyelvek, emberek másságának elfogadása. Ez a pozitív viszonyulás, tolerancia nemcsak az interkulturális kapcsolatok terén hoz eredményeket, hanem sokszor művészi értékek létrehozására is ösztönzi az alkotókat.
