Irodalmi Szemle, 2011
2011/11 - GYERMEK, IRODALOM - Z. Németh István: A Boszorkány, a Tündér, Királyficsúr és a többiek (mese)
Z. NÉMETH ISTVÁN A Boszorkány, a Tünedér, Királyficsúr és a többiek Pontosan a világ végén, egy centivel sem tovább, volt egy hétvégi kastély, amelynek a hálótermében rettenetesen horkolt valaki. Ezt a műveletet olyan hangosan és olyan szorgalmasan végezte, hogy messze a környéken meg nem maradt senki emberfia. Épp ezért lepődött meg még maga a mesélő is, amikor hirtelen kinyílott az erkélyajtó, és belépett rajta egy leányzó. Először óvatosan körülnézett, mint aki titkos küldetésben jár, majd az ágyhoz lopakodott. — Ébredj, Tutálibe Málibe! Nézd! Hoztam egy kis apró süteményt! A Királyficsúr felült, és riadtan pislogott körbe a szobában. — Ki az? Ki merészel felébreszteni ezeréves álmomból, amit a gonosz Kétfejű Böszörkény bocsátott rám? — Ne ijedj meg! Csak én vagyok az, Hamispipőke! — mondta a leányzó, miközben kissé elpirult. Mit elpirult! Lángvörös lett az arca! Micsoda? Jól hallok? Újabban a Hamupipőke ébreszti fel a királyfit? — Hát ez az - sóhajtotta a lány, s egy habcsókot nyomott a Királyficsúr homlokára. — Szörnyű dolog történt! A jóságos Grimmanónak kimerült a varázspálcájában az elem. Tutálibe nem nagyon értette az egészet. — Na és? Kapni a boltban másikat! — Igen ám, de mire kicserélte, minden mese úgy összekeveredett, hogy a napra lehet nézni, de ott is a műhold ragyog. A Királyficsúr az ablakhoz rohant, de nem látott semmit, mert pontosan a világ végi semmire nyílt az ablaka. Megkóstolta a habcsókot, és bólintott. — Értem. És miben tudnék neked segíteni? — Mondj gyorsan valamit, ami nem igaz! - s mielőtt még a Királyficsúr kinyújthatta volna a kezét, Hamispipőke gondosan elcsomagolta a többi habcsókot, és becsúsztatta az ágy alá. — Ami nem igaz? Hm. Kétszer kettő az öt! — Én most ezt gyorsan elhiszem! így ni, meg is van. Királyficsúr, te most lóvá tettél engem - nyerítette a kancává átvedlett leányzó, s türelmetlenül dobbantott mellső patáival pattanj hát gyorsan a hátamra, és meg se álljunk a nagy és sivár kőerdő mélyéig. — Miért, mi van ott? - nézett be sóváran Királyficsúr az ágy alá az aprósütemények után. — Ott lakik Hóköményke, akit ha te feleségül kérsz, erejét veszti a varázslat, és minden szereplő visszakerül a saját meséjébe.
