Irodalmi Szemle, 2011
2011/11 - GYERMEK, IRODALOM - Z. Németh István: A Boszorkány, a Tündér, Királyficsúr és a többiek (mese)
A Böszörkény, a Tünedér, Királyficsúr és a többiek 37 Királyficsúrnak azonnal elment az étvágya. Gyorsan végzett néhány egyszerű lovagi tomagyakorlatot, hogy helyreálljon a vérkeringése, majd lova hátára pattant.- De nekem eszem ágában sincs ám megnősülni! Királyficsúr! Ha nincs eszed, ága sem lehet... És nagy nyerítéssel, égszakadással, földindulással elvágtattak. Már vagy egy órája kapálta Hamispipőke patkójával a sűrű, rózsaszín felhőket, amikor a Királyficsúr kinyitotta fél szemét, és halkan megjegyezte:- Úgy látom, ez itt az Üveghegy! Alighogy földet éreztek maguk alatt, nagy d-mollal és f-dúrral, fékcsikorgással és csilingeléssel megjelent egy valódi, hamisítatlan Böszörkény. Úgy nézett ki, ahogy a Böszörkények általában: a szeme piros volt, az orra varacskos szürke uborkára hasonlított, s bizony fogak tekintetében igencsak szűkében állt: egy vaslapát- nyi felül, egy hólapátnyi alul. Gúnyos és félelmetes zengésű kacaját jól ismerték szerte Mese földön.- Felébredtél, Királyficsúr?! Pedig még csak másfél óra telt el az ezer évből!- Jobb dolgom akadt nekem a szundikálásnál, te ártatlan banyedli! Nősülésre adom a fejem.- Ha-ha-ha! Szegény fejed! rikácsolta a Böszörkény. - Nézd meg jól ezt az Üveghegyet! Csupa visszaválthatatlan fiaskó. Innét pedig csakis akkor indulhatsz tovább Hóköménykéhez, ha mindet elcipelted egy északi-sarki boltba, és beváltottad csengő aranyfillérekre a rettenetesen didergő Eszkimókusok Ktirályánál. Ezzel eltűnt, csupán egy kis záptojásszagot hagyott maga után. Hamispipőke prüszkölt egyet, majd nem állta meg, hogy meg ne kérdezze:- Ő volt a gonosz Kétfejű Böszörkény?- О — mondta Királyficsúr -, de most csak az egyik fejét hozta magával.- Ha ez ilyen csúnya volt, milyen lehet a másik?- Nem is ez aggaszt engem, kedves lovam, hanem a feladat. Ennyi üveget még sosem láttam. Sose aggódj, amíg engem látsz. Minden ezredik évben erre jár egy pók, amely a világhálót szövi. Megkérjük őt, szőjön nekünk egy földrésznyi nagy hálószatyrot, amelybe belefér egyszerre az egész Üveghegy. Királyficsúr belenézett bármitlátó távcsövébe.- Aha! Úgy látom, hogy már közeledik is! Ez a pók nem olyan volt, mint a pókok általában: nagyon kedvesnek és megértőnek bizonyult. Még örült is, hogy ilyen különleges feladatot kapott. A hálószatyor csakhamar kész lett. Ám, hogy mégse menjen minden rendben, az Eszkimókus Kürály heves kézmozdulatokkal adta tudtára a Királyficsúrnak, hogy szerencsésebb lenne, ha távozna boltjának még a környékéről is.- De... - kezdte meggyőzőnek szánt magyarázatát a Királyficsúr, mire a Kürály azonnal tiltakozott:
