Irodalmi Szemle, 2011
2011/11 - GYERMEK, IRODALOM - Z. Németh István: Csillagménes patkója szikrázik (tanulmány Tóth Elemérről)
Csillagménes patkója szikrázik 35 olvasható az előbb már említett zongorázó nyúl, egy kicsit megszerkesztettebb formában A zongorista nyuszika címmel mit tesz hozzá a kötet egészéhez, egyáltalán milyen megfontolásból került bele... Maguk a mesék kedvesek, szeretnivalóak, nagyjából ugyanaz mondható el róluk, mint az Aranykalapács meséiről, annyi eltéréssel, hogy ezek között több a reális, napjainkban játszódó történet. Mi több: az itt szereplő írások legtöbbje inkább a fiatalabb korosztály számára íródott elbeszélés kategóriájába illik. Tartalmaz egy dramatizált, versbe szedett mesét Gömböc Tihamér és barátai nagy kalandja címmel, ez a hossza és bonyolultsága miatt már kevésbé elképzelhető a legkisebbek előadásában, de mint olvasmány, igencsak szellemes, hézagpótló a maga nemében. Tóth Elemér eddigi legutolsó, A bátor nyúl cimű kötete 2010-ben jelent meg a Lilium Aurum Kiadónál, Bálint Mariann illusztrációival. A nagyméretű könyv 110 oldalán tizenhat mese, pontosabban versbe szedett történet vonul végig. A nyúl ismét visszatér, és kitartóan zongorázik, hasonlóképpen az okos lovacska, a bátor nyúl, az állatkerti mese, kiegészülve még jó néhány, hasonló formában és szellemben átírt mivel is? Nos, nem a klasszikus értelemben vett mesével, hanem a lapjaink viccrovataiból ismerős tréfák, poénok, csattanók öltöznek lírai ruhába. Szabadon feldolgozhat bárki vicceket, közismert anekdotákat, de én Tóth Elemér eddigi életművét ismerve, illetve a könyv fülszövegét olvasva saját meséket, illetve a költő gyermekkorában hallott, másutt ritkán olvasható népmesék feldolgozását vártam volna inkább. Talán a Mese a tojásfestő nyuszikákról lehet kivétel, ám itt a téma csak arra jó, hogy keretet biztosítson népi locsolóverseknek. Valamelyest kilóg a sorból A kutya, a ló és a szamár című történet, amely egy felnőtteknek szóló tanmese a politikusok képmutatásáról és ígérgetéseiről. Tóth Elemér verselő kedve töretlen, biztos kézzel vezeti a történetek vonalát, a forma és a rímelés mestere, nem botlik meg a ritmus sem. Üde színfolt, hogy néhány versben helyenként, szabálytalanul rímel, inkább a gondolatritmusra ügyel jobban (Az ellopott szamár), vagy a páros rímek kellemes, fülnek tetsző megoldásait használja (Nyakkendővásár). Pompás, remélhetőleg még korántsem befejezett életmű áll tehát Tóth Elemér mögött, s ennek kimagasló, sokszorosan és sokak által elismert részét képezik a gyermekek számára írt versei és meséi. Szlovákiai magyar viszonylatban Simkó Tibor Tikirikitakarakjá mellett Tóth Elemér Őszi /cetjének is ott a helye a képzeletbeli dobogó legfelső fokán, de túlzás nélkül állíthatom, hogy a Nemes Nagy Ágnes, Zelk Zoltán, Szilágyi Domokos, Kányádi Sándor, Tamkó Sirató Károly névsor Tóth Elemér nevével nyugodtan folytatható, ha a gyermekirodalom legszebb drágaköveit felmutatókról van szó. Versei, meséi jókedvre derítenek, ihlető forrásai újabb versköteteteknek, a szülőföldet, anyanyelvűnket, hagyományainkat, végső soron egymást szeretni tanítanak meg bennünket, a bajokat derűvel átvészelni, magyarnak megmaradni.
