Irodalmi Szemle, 2011
2011/11 - GYERMEK, IRODALOM - Z. Németh István: Csillagménes patkója szikrázik (tanulmány Tóth Elemérről)
34 Z. Németh István amely tényleg könnyen és egyszerűen előadható bármely iskolában vagy óvodában. Ez a kötet valódi kincsesbánya: Tóth Elemér önfeledten, mosolyogva, szeretettel teli szívvel mesél, a magyar nyelv hatalmas, fényes orgonája úgy szól a keze alatt, hogy az olvasó lelke táncba kezd, és még sokáig muzsikál benne egy-egy szép történet. A 2005-ös esztendő különleges éve volt a költőnek, ugyanis két könyve is megjelent. Pitypang címmel a Madách-Posonium adott ki tőle kötetet (Gyermekmesék s verses mesék kicsiknek és nagyoknak alcímmel, Fodor Kata illusztrációival). A vékony kis kötet 28 verset tartalmaz, régieket és újakat egyaránt. Huszonhárom év telt el ekkor a Tegnapelőtt, kiskedden óta, s én személy szerint - és biztosan sokan mások is - nagyon vártam már egy „igazi”, „csupa új lírai csemegékből” álló meglepetéskönyvet a sok válogatás után. Valami mégiscsak megtört, elfogyott, kiapadt, gondolhattuk, de gyógyír volt a sebre és újdonságként hatott az a néhány verses mese (Mese a zongorista nyusziról, Mese az okos lovacskáról és a buta farkasról, A bátor nyúl, Egér bánja; Allatkeri mese), amelyek később még újabb könyvében is felbukkannak, kibővülve, külön kötetté érve. A 2005-ös év - fizikai értelemben is - súlyosabb megjelenése volt a Hol laknak a sünik? Versek, mesék, történetek kicsiknek és nagyoknak című könyv, amely Rácz Noémi rajzaival jelent meg a Lilium Aurum gondozásában. Feliinger Károly szerint a kötet „...méltó folytatása az életműnek. A versekből és a mesékből sugárzik a jó szándék, az önzetlenség. Egyfajta folytatása ez Móra Ferenc Kincskereső kisködmönének. Ott kezdődik, ahol amaz végződik, vagyis hogy a szeretet az élet. Tóth Elemér, amikor ír, megpihen az idő rohanó hintáján, felnyergelve a felejtés szárnyas paripáit. Egyszerű hősei csodákkal bírók, ugyanis egyszeri emberek. Ahogy Móra Gergője rádöbben, hogy a jó tündér a szívben lakozik, úgy mondja nagyapó a kíváncsi Marika kérdésére: »Hol laknak a sünik? Hát ott, ahol a jó emberek élnek.« Ebben benne van a hétköznapi emberek bölcsessége és csavaros észjárása egyaránt. Aki elolvassa ezt a könyvet, legyen az gyermek vagy felnőtt, az elhiszi és nem csupán elképzeli, hogy a hitnek és a szeretetnek megtartó, már-már emberfeletti ereje van. [...] Tóth Elemér gyermeki lélekkel megáldott ember. Versei őszinték, meséi mécsest gyújtanak a mindennapok csodabarlangjában. A magyar nyelv igazi mestere. Ahogy az ajánlásban is olvasható, »nyelvi lelemény, pazar természeti leírások, formai gazdagság, életöröm, önfeledt gyermeki jótékonyság« jellemzi. Tóth Elemérnek nem tud nem hinni az olvasó. Mert ő is bízik az olvasóban, játszótársban, »az egyszerűség szivárványszínű pántlikájában«, az igazság győzelmében.” A Hol laknak a sünik? című kötet jó (jobb) könyv lett volna egy jobban átgondolt szerkesztői koncepcióval. A sok-sok, kellemetlenül fénylő, rossz tapintású sárga oldal aránytévesztés volt a kiadó részéről. Avaskos, majdnem 180 oldalra rúgó kötet tulajdonképpen két könyv - egyben. A kevesebb több lett volna. Nem tudni, az a beékelődő néhány vers — amely ráadásul javarészt nem is új, mi több: itt is
