Irodalmi Szemle, 2011
2011/11 - GYERMEK, IRODALOM - Z. Németh István: Csillagménes patkója szikrázik (tanulmány Tóth Elemérről)
Csillagménes patkója szikrázik 33 találni. [... ] Kerülni igyekszik a közhelyeket, az előregyártón elemeket formában és tartalomban egyaránt.” A kötet számtalan kimagasló teljesítménye közül említsük meg most talán ezeket: Alom ringat; Lányok, fiúk', Van nékem; Szivárvány; Ősz és csősz. A három kötet sikere egyenesen kikövetelte magának egy válogatás megjelenését, ez 1988-ban jelent meg Őszi kert címmel, Kiss Sándor remek és hangulatos illusztrációival, valamint Szeberényi Zoltán utószavával. „Nem véletlen, hogy a válogatás az Őszi kert címet kapta. Gazdagságában, pazar színeiben és hangulataiban leginkább a gyümölcstől roskadozó őszi kertekre emlékeztet, ahol mindenki megtalálhatja a neki tetszőt.” A következő, gyermekeknek szánt verseskötetre érthetetlenül sok ideig, egészen 1996-ig várniuk kellett az olvasóknak. Ez is „csupán” egy válogatás volt, amelyet Szivárvány címmel S. Horváth Klára illusztrációival jelentetett meg a Madách- Posonium; pontosabban, néhány új verset azért találunk benne (A pingvin; A hattyú', A zebra', Karácsony //.; Január). A szemkápráztatóan színes, krétapapírra nyomtatott, nagyon bőséges, mintegy 122 verset tartalmazó kiadvány négy versciklusa a négy évszak nevét viseli. Nagyon fontos kötet volt, mert az azóta felnőtt nemzedék az 1990-es években ebből a kötetből ismerhette meg Tóth Elemér rendkívül gazdag gyermekköltészetét, másfelől az új versek hiánya a költő lendületének megtorpanását, ötletforrásainak apadását sejtették. A gyermeklírának egy kis időre hátat fordított ezután, s régi meséit gyűjtötte inkább kötetbe, amelyek 2003-ban, a Madách-Posonium gondozásában, Varga Lajos illusztrációival meg is jelentek. A 46 rövid történetet tartalmazó Mese az arany- kalapácsról akár meglepetés is lehetett azok számára, akik nem tudták, hogy a költő évek hosszú sora óta közölt rövid meséket gyermeklapokban és a hetilapok gyermekrovataiban. Ezeknek az írásoknak a főszereplői vagy a népmesékből is oly jól ismert állatok (róka, nyúl, kakas, medve, oroszlán, ló stb.), akik emberi tulajdonságokkal bírnak, emberi nyelven beszélnek, gondolkoznak, versenyeznek, vitatkoznak egymással, próbálnak túljárni a másik eszén, vagy pedig egy-egy, szintén a népmesékből ismerős legény (Vasgyúró, Jóska, lusta Mátyás, Szerencsés Demeter, Peti és Jóska, Hájas Ferkó), varázsló (Magamsemtudom), vízimanó, sárkány, ördög, gonosz szellem és más mesebeli csodás lény, aki próbára teszi a szerencséjét, jó tett helyébe jót várhat, de szép számmal szerepelnek benne csodás, varázslatos eszközök is (varázsláda, varázstilinkó, halpikkely, szerencsepatkó, fejsze). Némelyik mese egyfajta parafrázisa, eltérő változata egy-egy jól ismert népmeséi motívumnak (.Hogyan próbált János szerencsét', Hogyan kelt versenyre a róka a ponttyal', A varázstilinkó stb.), ugyanakkor néhány reális mesével is találkozhatunk, amelyek ma játszódnak és a főszereplői igazi, hús-vér gyerekek (Mese az aranykalapácsról', Amikor a kársak virágba borulnak). Visszatérő szereplő Zsuzsika és a cicája, illetve két mesében megjelenik a költő lánya, Editke is. Külön említést érdemel A két kisgida és a farkas című jól ismert mese dramatizált, versbe szedett változata,
