Irodalmi Szemle, 2010
2010/10 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök (5) (Napló)
Gyöngyök és göröngyök (5) 91 gyetlen más közép-európai ország sem rendelkezik, ezért a szlovákoknak tisztelniük kell a szlovákiai magyarokat. Palata hangsúlyozza, oktondiság a szlovákok részéről irigyelni a cseheket, mert azok a második világháború után etnikailag kitisztították a határvidéket, és megszabadultak hárommillió némettől. A cseheket ezért nem irigyelni kell, hanem sajnálni, mert ezzel rengeteget veszítettek: szegényebbek lettek a cseh és a német kultúra, a cseh és a német valóság ösztönző konfrontációjával, egymás gazdagításával. „Csehország romlása, amely mindmáig tart, nemcsak a kommunizmus, hanem a hárommillió szudétanémet kitelepítésének is a következménye.” A kitűnő publicista végül megállapítja, hogy Szlovákia akkor adna európai választ a magyar kormánynak a kettős állampolgárságot érintő kezdeményezésére, ha nyilatkozatot fogadna el a szlovákiai magyarságot kollektív bűnösségben elmarasztaló, emberi és jogi értelemben is abszurd Beneš-dekrétumok érvénytelenítéséről, vagy az Alkotmány preambelumában a „mi, a szlovák nemzet” valóságot nem fedő kifejezést „mi, Szlovákia állampolgárai” kifejezésre módosítaná. íme, egy emberi hang. * * * Máig nem tudom eldönteni, szavakba önthető-e Van Gogh művészete. Megboldogult barátommal, Dúdor Pistával éveken át vesződtünk vele: hol szelíden, hol nekivadulva, hol lerészegülve, hol megrészegülve, de mindig megrendülve és leborulva a Nagyság, a Tűzáradat és a Szépség előtt, ami ő: Vincent van Gogh. Most, hogy kínlódva és Pista emlékét idézve keresem a szavakat, megvilágosodik bennem, hogy ö, Dúdor Pista, végső soron e „hármas rettenetbe” halt bele, ez volt az ő fizetsége az isteneknek, amiért azok megengedték neki, hogy fiatalon megérintse őket. Igen, ö mindig mezítelen volt, s e mezítelenség a jézusi tekintet füzében lüktetett; angyalszárnyát és glóriáját soha senki nem pillantotta meg, annál inkább nyomorúságát, amely a világ minden terhe alatt roskadozott, olyannyira, hogy végül az ártatlanok nyomorúsága és nagysága lett a végzete... De valójában Vincent van Goghról akartam beszélni, pontosabban arról, hogy mi a Nagyság, a Tüzáradat és a Szépség, még pontosabban arról, hogy miből ered e „szentháromság”. Van Gogh 1889-es Önarcképén - és persze sok más művén is — igen pontosan ragyog e „háromság-esztétika”: ő, az élet kitagadottja, aki jézusi értelemben szereti az élet kitagadottjait, mintha csak értük lévő Létező lenne, valamiféle inkamálódott evangélium, a szegénység és nyomorultság mélyére hatol, s az ott meglelt abszolú- tumot, a nyomorultság mélyének a Csöndjét lobbantja lángra - olyan olthatatlan erővel, hogy úgy érezzük, műveiről maga Isten, maga a teremtés gyullad fel, izzik és árad át belénk: minden Nagyságával, Tüzével és Szépségével. * * * Dúdor István tragikus halálakor vetettem papírra, hogy Pistának odaát vala-
