Irodalmi Szemle, 2010
2010/10 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök (5) (Napló)
88 Kulcsár Ferenc s úgy, amiként Jób torkán a sírás. Tudod, Uram, miért. Úgy legyen. * * * A barátom meghívott tóparti hétvégi házába - éppen üresen állt, mert e- gyébként az év nagy részében morva és cseh turistáknak adja ki, ezzel kiegészítendő negyven év tanítóskodás után kapott „ösztövér” nyugdíját. Gyönyörű hely az előtte elterülő, csillogó tükrű tóval, rajta a nemes fejtartású, békésen evező vadkacsákkal. Körös-kőről fűzfák neszeznek és nádas hajlong a tavaszi szellőben, s a tóban - melynek a mélyén tótágast állnak a fák és az elbűvölő felhők - törpeharcsák és dörgincsek kis rajai úszkálnak, amolyan víz alatti őrjáratot végezve; a közelből békák üdvözlik kuruttyolva és vartyogva érkezésünket, közben pedig rigók, balkáni gerlék, cinegék énekelnek azon való örömükben - ahogy Szókratész mondaná -, hogy ismerik mindazt a jót, ami Isten. A házigazdánk, háziasszonyunk, a feleségem és én, mindannyian e madarak szolgatársai vagyunk, mert mi is a Gondviselőnek szenteltettünk, ugyanazt a létismeretet kapva a Teremtőtől, mint a madarak - gondolom magamban, nem mondva ki hangosan e szavakat, végül is pihenni, felüdülni jöttünk ki ide, nem bölcselkedni. Háziasszonyunk fenséges gulyáslevessel és omlós pogácsával traktál bennünket, előtte csipkebogyó-elvarázsolta kisüstivel koccintunk, később pedig roston sült tarját és házikolbászt falatozunk, ógellei vaskos, vörös Andréval leöblítve. Az étkezés után, egy nyugágyból gyönyörködve a komótosan bandukoló, némán „legelő” bárányfelhőkben, Petőfire gondolok, aki a Bizony mondom, hogy győz most a magyar... és Az erdélyi hadsereg című két verse között, pontosabban két csata között újra pacsirtaszót hall, s így örül: Pacsirtaszót hallok megint! Egészen elfeledtem már. Dalolj, tavasznak hírmondója te, Dalolj, te kedves kis madár. Oh istenem, mi jólesik A harci zaj után e dal, Mikéntha bérei hűs patak füröszt Égő sebet hullámival. (...) Eszembe jut dalodrul a Költészet és a szerelem, Az a sok jó, mit e két istennő Tett és még tenni fog velem. (...) Dalolj, pacsirta, hangjaid
