Irodalmi Szemle, 2010

2010/10 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök (5) (Napló)

Gyöngyök és göröngyök (5)

87

mosolygó álmainkról, az egeken tollászkodó fákról, a földön fészkelő magányról, a láncait csörgető szabadságról, a terrorista mindenhatóságról, mert szúrta a szívünket a Mount Everest, és nyomkodta ágyékunkat a Mont Blanc. Világ akartunk lenni - tüzes gombostűvel a fejünkben.

Tőzsér Árpád írta a pályakezdő Tóth Lászlóról: „ Versei megértéséhez nem a szavak fogalmi jelentése a kulcs, hanem pozitív vagy negatív töltésük. Ennél a töltésnél fogva állnak Tóth László képei dialektikus rendbe, s adják a létezés képzetét. De ez a létezés —paradox módon — a költő legmélyebb élményéből, a nem létezésből, a megszületni kívánás elemi vágyából táplálkozik. ” Azt gondolom, ez a jellemzés mindvégig érvényben maradt Tóth László költészetére, s az is találó mindkettőnkre, amit Tőzsér Árpád rólam írt, tudniillik, hogy ő, ,, Kulcsár Ferenc, par exelance költő, akkor is költő lenne, ha soha egy sor verset sem írt volna. Az a költő ő, aki egész életével, mozdulataival, magatartásával, életvitelével poéta, aki a nyelv titkával él, s a nyelve az emberi lét metafizikájával”.

így történhetett meg, hogy müveink tanúsága szerint Tóth László vissza- vedlett az első emberré, Ádámmá - mondtam fentebb, hogy megvan az a 40 év 40 000 is! szóval Laci visszavedlett Ádámmá: az állatok, a növények, a vizek, a csillagok, mi több, az Isten, az ördög és az angyalok megnevezőjévé, névadójává, így lett költővé, aki a Tudás Fája alatt egyszer csak érezte, milyen kényszerítő erővel tör fel belőle az írás vágya, hogy végül - a Paradicsomból való kiűzetése után - megalkossa főművét, a telefonkönyvet, lehetővé téve Istennek, hogy hetente telefonáljon neki, Ádámnak. Laci tehát Ádám lett, jómagam pedig Matuzsálem, aki 969 évesen hiúzok, farkasok és vadkanok közt gombaillatú, csiganyálazta szonettkoszorúkat ír a mohás fákra, miközben somfaágból fon a fejére piros-zöld koszorút, s csapzott hajára ítélet és áldás zúdul az égből; s e matuzsálemi élet okozói a feledékeny internetes ördögök és a hanyag íméles angyalok, akik elfelejtették őt, Matuzsálemet értesíteni, hogy már rég halott.

S bár mindennek a fele sem tréfa, mondtam, fordítsuk komolyra a szót. Nemzedékünk, az Egyszemű éjszaka és a Fekete szél nemzedéke, bármilyen hihetetlen, immár az emberélet útjának második felét tapossa, néhányuk földi útja pedig már véget is ért. Mi, akik még fényeskedünk Isten szabad ege alatt, áttántorogva a gyönyörűséges és nyomorúságos 20. századból a 21. századba, mi több, a 2. évezredből a 3. évezredbe, elmondhatjuk, hogy a léten ütött tűhegynyi, izzó lyukon át múltunknak és jövőnknek is hallottuk pár születő szavát, s mindenik véres volt, síró, mint csecsemő, mint bármi, ami itten kínban fényre jő.

Befejezésként egy 15 évvel ezelőtt született négysoros versemet idéztem, amely, gondolom, Lacira is, rám is, s még sokunkra érvényes, és Pilinszkyt parafra- zálva, nyakunkba akaszthatnánk életrajz gyanánt. A vers címe Pecsét, s így szól:

Úgy mered ki belőlem az írás, mint ezeréves platánfa, szeliden,