Irodalmi Szemle, 2010
2010/10 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ - 2010 - Szarka László: „...tanárok ezrei küszködnek az anyanyelvi képzés sikeréért” (Misad Katalin Különdíja)
78 Posonium Irodalmi és Művészeti Díj - 2010 De mindennek a részletes kifejtése már csakugyan meghaladná egy díjátadó laudáció szerény kereteit. Tőzsér Árpád . .tanárok ezrei küszködnek az anyanyelvi képzés sikeréért” Misad Katalin Különdíja Misad Katalinnak, a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke adjunktusának, a dunaszerdahelyi Gramma Nyelvi Iroda munkatársa Nyelvi kontaktusok, Szlovákiai magyar vonatkozású alkalmazott nyelvészeti tanulmányok címmel közreadott, gondosan és szépen megszerkesztett kötete a Lili- um Aurum Kiadónál jelent meg. Miként az előszóban a szerző írja, a kötet írója a szlovákiai magyarok által beszélt magyar nyelvet „a nyelvérintkezés különféle szempontjai - a nyelvi rendszer, a nyelvhasználat, az alkalmazott nyelvészet és a nyelvi szolgáltatások - alapján vizsgálja. A tíz tanulmányból álló könyv a szerző sokévi publikációs tevékenységének első önálló kötete, amelyre a Posonium-díj kuratóriuma felfigyelt és Különdíjjal jutalmazta a könyv szerzőjét. A két-, és egyre gyakrabban többnyelvű kisebbségi magyar nyelvhasználat, szociolingvisztikai kutatása az elmúlt húsz évben páratlan fejlődésen ment keresztül. Minden kisebbségi magyar közösségben külön kutatócsoportok alakultak, összehangolt elemző, adatbázis-korpuszépítő munka vette kezdetét, amelynek máris rengeteg elméleti és gyakorlati haszna van. Nyelvi kontaktusok című könyvében Misad Katalin számos alapkérdésre irányítja rá figyelmünket. Például a magyar szakszókincs folyamatosan növekvő súlyára és jelentőségére, s ezzel együtt arra a negatív fejleményre, hogy a magyar nyelv mai, kisebbségi magyarok által beszélt regionális vagy államváltozataiban éppen a szakszók, a terminus technicusok tekintetében mutatkozik a legtöbb eltérés, a külön- vagy szétfejlődésnek is nevezett jelenség talán épp itt a legerősebb. Ennek okait elemezve a szerző az államonként, többségi nyelvenként változó valóságok, nyelvi reáliák mellett rámutat a nyolc országban és diaszpórában élő magyarság e- setében végzetesen hiányzó egységes nyelvtervezés szükségességére. Ennek alapjait ugyan az elmúlt két évtizedben nyelvészeink lerakták, intézményesíteni azonban máig nem sikerült. A laudátor szívéhez legközelebb - jelenlegi nehéz hivatása miatt - az anyanyelvi nevelésnek, a magyar tannyelvű oktatásnak, illetve a szlovák nyelv oktatási helyzetének szentelt két tanulmány áll. Az anyanyelvi kompetenciák fejlesztését megcélzó itthoni magyar tannyelvű oktatásunkban hovatovább kilencven éve bőségesen ömlenek a panaszok. Jól felkészült tanárok ezrei küszködnek a magyar anyanyelvi képzés iránt jórészt érzéketlen oktatási törvényekkel és rendeletekkel,
