Irodalmi Szemle, 2010

2010/10 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ - 2010 - Fónod Zoltán: A modem magyar irodalom elkötelezettje...(Grendel Lajos Életműdíja)

Posonium Irodalmi és Művészeti Díj - 2010

69

lehetőségeit vagy a megújulás módjait. Aligha véletlen, hogy Szirák Péter k- ismonográfiájában (1995) Grendel Lajos, egyetemi tanulmányai kezdetén, 1968 őszén, elsősorban a „vélemények pluralizmusát” emliti, valamint azt, hogy Pozsonyban ismerkedett meg „a modem magyar irodalommal és a világirodalommal is”. Találó, vagy azt is mondhatnánk, a „messziről s messzire megy az élet” igazsága szerint, árulkodó az a kritikája, miszerint Grendel Lajos írói pályája a hetvenes évek elején kezdődött. Vélhetően 1972-ben, az Árnyék és diadal című írásával (Irodalmi Szemle 4. száma), és a Hűtlenek (1979) című novelláskötetével folytatódott.

Okkal és joggal írja Görömbei András, hogy „a csehszlovákai magyar prózairodalom szemléleti modernizálása Grendel Lajos nevéhez fűződik”. A változás lényege „a közvetlen személyes élményektől, önéletrajziságtól elvonatkoztató, erősen áttételes, merészen formált, objektiv ábrázolás, a sok nézőpontú elemzéssel, mozaikszerű szerkesztéssel elmélyített intellektuális prózaforma megteremtése. Görömbei szerint „Szemléletének frissesége, időben és térben szabadon mozgó játékossága, az ironikus és groteszk elemek összetett funkciójú alkalmazása, továbbá az „erőteljes nyelvi invenció és a belső értelmezés sokszínűsége sok vonatkozásban rokonitja Esterházy Péter művészetével, de Grendel Lajos prózája filozófiai telítettségével és a nemzetiségi tudat bensőséges, ám erősen kritikus szemléletű ábrázolásával erőteljesen egyéni karakterű.”

Munkássága kiemelkedő művészi értékét, újításait, nyelvi erejének gazdagságát novelláiban éppúgy felfedezhetjük, mint Éleslövészet című kisregényében (1981). Megjelenésekor a magyar próza jelentős eseményeként fogadták a kisregényt, melyben a „nemzetiségi regények eddigi gazdag vonulatát esztétikai értelemben is új fejezettel bővítette” az iró. A száznegyven lapnyi kisregény a XVII. századtól napjainkig mutatja be egy kisváros életét, ahol három menetben ölnek, rabolnak, pusztítanak, és a történelem mindezt újraismételi. A Bulgakovra emlékeztető mágikus realizmus elemei is felismerhetők a regényben, ahol a harmadik, azaz a „végső” leszámolás szerint a végső szándék számukra is az, hogy tiszta alapot teremtsenek a jövő számára, ahol talán el is viselhetik egymást.

Galeri című második regényében (1982) a dokumentumpróza és az esszéregény, valamint a szürrealista látomások adta lehetőségeket ismerheti meg az olvasó. Fiatal hősét, EL-t, a kisváros nyugalmazott múzeumigazgatója kalauzolja a kisvárosban, ahol (a szürrealista látásmód nagyobb dicsőségére!) a holtakat is feltámasztják. A művek „rengetegében” bolyongva olyan regényeit említhetjük, mint az Áttételek (1985), Szakítások (1989), Thészeusz és a fekete özvegy (1991), Einstein harangjai (1992), És eljön az ő országa (1996), Tömegsír (1999), Nálunk, New Honiban (2001)

Nem vitás, a mesterének Mészöly Miklóst választó Grendel Lajos pályája új fejezetet nyitott a kisebbségi magyar irodalomban, Szlovákiában. Közel húsz kötete jelent meg eddig, és az utóbbi években irodalomtörténészként is megismerhettük őt. Ez a tette annál is inkább értékes számunkra, hisz közel négy és fél éven át