Irodalmi Szemle, 2010
2010/10 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ - 2010 - Fónod Zoltán: A modem magyar irodalom elkötelezettje...(Grendel Lajos Életműdíja)
68 Posonium Irodalmi és Művészeti Díj - 2010 A modern magyar irodalom elkötelezettje... Grendel Lajos Életműdíja Az egykor volt munkatárs érdeklődésével és örömével nézem Grendel Lajos sikereit a szépirodalomban és a magánéletben egyaránt. Nemcsak azért, mert annak idején, pontosabban 1973 tavaszán a Madách Könyvkiadó igazgatójaként „ráhibáztam” tehetségére, hanem azért is, mert tudta, mit akar, és volt bátorsága az irodalom megújítása vonatkozásában új utakat, lehetőségeket keresni. „Áldassál, emberi verejték”, mondhatnánk erre, mert a tehetségét bizonyította azzal, hogy a kilencves évek vége táján „fazont” váltott, és a Comenius Egyetem Magyar Tanszékének adjunktusaként folytatja munkáját. A „véletlen” úgy hozta, hogy 1992-től Tőzsér Árpáddal lettünk munkatársak (aki, mellesleg, 1976-ban hagyta el a nyitrai főiskola adjunktusi székét és lett a kiadó vezető szerkesztője). Ez a sors várta Grendel Lajost is, amikor a Madách és a Kalligram után ő is a pedagógus pályát választotta. Lényegében a helyemre lépett, minthogy néhány évvel (az egyetem vezetésének köszönhetően!) „túlléptem” a korhatárt, melyet az egyetemi oktatók esetében alkalmazni szoktak. Minthogy mindkét kolléga esetében (más kitüntetések mellett!) a Kossuth-díj is megtalálta őket, a magam részéről tisztelettel és megbecsüléssel tekintek munkájukra. Nem a „véletlennek” köszönhetik a „szerencséjüket”, hanem a tehetségüknek. És ez őszinte örömmel tölthet el bennünket! Ezzel lényegében „rövidre” is zártam munkásságuk vonatkozásában a „véletlenek” szerepét. Grendel Lajos „előélete” persze, csak alkalom arra, hogy a honnan - hová kérdésére válaszoljunk. Grendel Lajos írói munkássága kezdettől fogva a modem magyar irodalom lehetőségei, szándékai keresése szerint alakult. Nem folytatni kívánta az irodalom megszokott, „hagyományos” vonalát, hanem megújítani. Már a Fekete szél (1972) című antológia szerzői felkeltették a figyelmét, és aligha véletlen, hogy az antológia szlovák változatában (Biliard na pamäť niekoľkých hrdinov, 1977) már Grendel Lajos is szerepelt. Hat év múlva pedig Kovács Magda (Én, a csillagbognár, 1978) novelláskötetéről írt kritikája jelezte, más az út és más a pálya. Kovács Magda hősei Gendel Lajos szerint „a lét kihívásaival viaskodnak, nem a társadalomban, hanem a létben otthontalanok. Otthontalanságuk ontológiai gyökerű, bár természetszerűen tartalmazza annak szociológiai és lélektani természetű aspektusait is, de csak másodlagosan, nem az okok, hanem a következmények síkján.” Nem volt vitás, hogy az antológiában felvonultatott fiatalok közül Grendel Lajos munkássága emelkedett ki. A Hűtlenek (1979) című kötete nemcsak meglepetés volt, hanem bizonyította azt is, Grendel számára más az irány és más a széljárás is, melyet követésre méltónak tart. A megélt sors önéletrajzi elemei líraiemlékező szándékból eredtek, és intellektuális rétegük is (ahogy Görömbei András megfogalmazta) „a személyes sors lelki terhéből emelkedett föl, olykor a mítoszig”. Ezt a pályát követte Grendel a későbbiekben is, keresve a modem irodalom
