Irodalmi Szemle, 2010
2010/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: A magyar sors és a szülőföld... (3.) Duba Gyula szépprózai tevékenysége
46 Fonod Zoltán huszadik században nagyon gyakran játszik az idő. Az íróval játszik az idő, és az idő igazságot tesz... ” Ez a bölcsesség vigasztaló lehet, főleg ha az igazságot tevő Idő vagy Sors méltányos, jóságos és mosolygó is tud lenni... Talán mondanom sem kell, hogy könyvtárnyi Duba Gyula műveinek a száma. A Halódó parasztvilág minden kétséget kizáróan az írói életmű betetőzése is. Annak a regényfolyamnak, mely az ívnak a csukák és az Örvénylő idő című müveivel indult. A Halódó parasztvilágban egy életforma pusztulásáról ír elégiát, mégpedig úgy, hogy minden szaván rajta a történelem kegyetlen kiszámíthatatlan mozdulásainak a pecsétje. Az író hagyományos regényszerkezetben, esszészerű meditációk, emlékezések formájában idézi meg a történelmet, benne az etnikai tisztogatás szomorú eseteit is, itthon és az elüldözöttek számára Magyarországon. Feledhetetlenné, szinte mítosszá nemesedik regényében a múlt, melyet vérrel, verejtékkel építettek azok az ősök, akiknek közös volt a sorsuk és sokszor az akaratuk is. „A legtöbb író, a Victor Hugo vagy Jókai Mór típusú nagy mesélőket leszámítva, önmagából csinál irodalmat, saját sorsa, élettapasztalatai, illetve családja, közvetlen környezete ismeret- és tapasztalatanyagából meríti írásai építőköveit, térés időviszonyait. Duba Gyula alkotóműhelyének is ez az írói attitűd az egyik legfőbb jellemzője” - ezekkel a sorokkal indítja Szeberényi Zoltán gondolatait Duba Gyula Aszály (1989) című kötetéről, a rendszerváltozást követően, a Nap hasábjain. A Vajúdó parasztvilág sikere után minden oka és joga megvolt erre. Persze, nemcsak a siker, hanem az írói alkat és gyakorlat is természetesnek vette, hogy álmait, vágyait, érzéseit, gondolatait alkotó munkája természetes részének tekintse, s úgy élje meg a történelmet, hogy álmait s vágyait is megörökítse. Nem hiúság ez, hanem alkat kérdése. „A korszerű író igyekszik önmaga világképét adni írásaiban, s hogy hiteles legyen, olyan dolgokról ír, amelyeket bizalmasan ismer. A modem prózának jellemzője a közvetett vagy közvetlen autobiografikus jelenlét, bizonyos szerzői szubjektivitás, mely természetesen az objektivitás igényével lép fel.”45 Új mozzanatnak számít, hogy a regényben nem a vallomás, hanem az élmények sokrétűségére, az élményanyag feltárására helyezi a hangsúlyt. Az írói képzelet, környezet, szemlélet és gondolkodásmód is erőteljesen szerephez jut, a személyes élmény ereje és hatása is meghatározóvá válik. Duba regénye hiteles sorsokat vonulat fel, „az illusztratív figurák tömegében nem egy plasztikusan megrajzolt alakot, s alulról szemlélt történelmi tablót kapunk egy faluközösség sorsának alakulásáról, élete kereteiről és tárgyi valóságáról, történelme torokszorító fordulatairól”. Az emlékező és emlékeztető szándék Duba Gyula jól bevált módszere, alkotóprogramjának része (...) „Ennek a realizmusnak a legfőbb tendenciája felidézni a »részletek« aprólékos ábrázolásával az »egész« realizmusának, intenzív totalitásának az illúzióját.” Duba az Aszályban is hasznosan alkalmazza (a sajátos írói eszközein kívül) „a magáévá lényegitek hemingway-i módszert, amely a külső körülmények részletes, sugalmazó leírásával képes érzé
