Irodalmi Szemle, 2010

2010/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: A magyar sors és a szülőföld... (3.) Duba Gyula szépprózai tevékenysége

A magyar sors és a szülőföld hűségese... (3)

47

keltetni az emberi lélek legmélyén zajló történéseket, az érzelmeket.”46 A Gál család története (Kisgál, Gál a regény szereplői, a falu neve: Atagyarmata stb.) újszerűén hatottak. Gál (illetve Kisgál) sorsán, gondolkozásmódján keresztül a második világháború előtti, alatti és utáni lassan bomló hagyományos paraszti világba tekinthettünk be. Az önazonosság elvesztésének a folyamata tárult elénk, és Gál Boldizsár alakjában a megszemélyesített „árulás” esetével találkozhattunk, azzal az „üzenettel”, hogy a közösségsértő helyzetek nemcsak a letűnt korszakokban léteztek, hanem napjainkban is megismétlődhetnek.

Az Aszály a regény formai megoldásaival (idősíkok váltogatása, meditációk stb.) és más egyenetlenségeivel, túlírtságaival az újítási szándék ellenére minőségi kockázatot is jelenthet. Az új alkotói korszak szándéka ellenére - megítélésünk szerint! - a regény minőségileg az Örvénylő idő vagy A macska fél az üvegtől mögött marad. Az élet lehajló ága (2006) című új regénye „a bölcs öregség szomorú, fájó, s egyben az érzékeket elzsongító elégiája” - olvassuk a felvezető szövegben. Egy szerelem emléke megidézésével zárul. „Egy világ” van benne, meg- indítóan szép képekkel, melyek így utólag mondják el, hogy milyen volt, aki egykor - számára - „valaki” volt. Ezek a képek teszik nyilvánvalóvá az író számára a múlttal való leszámolást is.

Szereplői olvasmányélmények, világirodalmi vonzatok, a nagyváros kínlódó, gyötrődő galambjai meg az öregedő férj és feleség, amolyan rokonok is. És Bori a „kis rokon lány”, akit kedves közvetlenséggel és megértő szeretettel és kíváncsisággal fogad az író. „Bori megtanított rá, hogy az évek múlásával mit veszítettem el, mi tűnt el az idővel, ami már nem tér vissza”.47

Bori, a kislány szabados nosztalgiájával, parttalanul könnyed, kedves és szertelen szemtelenségeivel Nabokov híres-hírhedt Lolitájára emlékezteti az írót. „Az idősödő férfi és a gyereklány furcsa szerelmét értelmezhetetlennek találja”, „ellentmondásos, irreális magatartásmodellje elfogadhatatlan az író számára”, ahogy fenntartással kezeli a „korosodó élvhajhász,” Humbert Humbert ravasz minősítését is, aki „talajvesztett kiskurvaként” kezeli a lányt. Ne hallgassuk el azt sem, annyi szín, mindennapi történet, kedves közvetlenség, ösztönös reflexek, az élet kicsi és nagy dolgaira odafigyelő és mosolyra késztető „válogatott” mindennapi történettel lepte meg olvasóit az író, mellyel a „rangos” mű erényeit gazdagította.

Szégyen (2010) cimmel egy kisregénnyel gyarapodott az író müveinek a száma. Meg hát az olvasóit is meglephette a jubiláns író. Legújabb kötete Morváit, az író alakmását, az „alteregót” hozta emberközelbe. „A Kafka-hősnek vezetékneve, Morvainak keresztneve nincs”- írja Tőzsér Árpád a kötet felvezető szövegében. „Feltűnően sok a közös vonás bennük, de a szerző megpróbálja minél távolabbra tartani magától Morvái sorsát, hogy jobban lássa. Ezt az elidegenedést szolgálja a per Morvái formula. (...) „Morvái tudatfolyamai - írja Tőzsér Árpád. - számvetés saját magával, a csaknem százéves emberi és félszáz éves írói (jelen)létével.” Duba Gyulának a „szégyen” minősítésekor az jutott az eszébe, hogy „...számos év után,