Irodalmi Szemle, 2010
2010/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: A magyar sors és a szülőföld... (3.) Duba Gyula szépprózai tevékenysége
A magyar sors és a szülőföld hűségese... (3) 45 „Az én felfogásomban a regény arra való, hogy felmérje, megmutassa és költőivé emelje az emberi sorsot!”41 Feledhetetlenek humoreszkjei, melyeket indulása idején írt, s első regénye is, a Szabadesés, mely - szerinte - annyira oldott realista alkotás, hogy némi Jóindulattal” akár korai posztmodemnek is nevezhetnénk. A példa kedvéért - egy kis túlzással - említhetném, hogy Duba Gyulát Garam menti szülőföldje két trilógia megírására késztette. A sor elején ott a kezdet: a Vajúdó parasztvilág regényes szociográfiája, 1974-ben. Ez lesz az ihletője meg a felnevelő táj, a faluélmény és a paraszti életforma az ívnak a csukák (1977) című regényének, majd az Örvénylő idő (1982) című kötetének. A befejezésre azonban két évtizedet kellett várni. A Halódó parasztvilág (2001) lezárta az emlékezést. Az emlékfolyam másik (trilógiává nemesedő) ága az a családregény, melynek kezdőfejezetét ugyancsak a szülőföld élménye, emléke adta. Itt az Aszály (1989) című müve az emlékezés és egy új történelem kezdete. Ezt követte az Álmodtak tengert két kötete (I. köt., 1993; II. köt. 1995). A Halódó parasztvilág minden kétséget kizáróan (nem csak a trilógia, hanem) az írói életmű betetőzése is. A Téli áradás (2002) című műve, melyben a szerző napjainkig idézi meg a múltat. Pozsonyt, történelmi „városunkat” mutatja be. Mittelhauser bárótól és a „zöld álmok” dramaturgiájától, a szépasszonyokig meg a jó borokig, vagy a grúz konyakig, és Lizácskától a „facér” leányzókig és a kurtizánokig egybehangzóan bekalandozza a történelmet. Ezek a nagyepikai regényei a Nagybene család életén keresztül a változó, felbomló paraszti világot idézik elénk, a szlovákiai magyar falu történetét dolgozzák fel, egy olyan korban, amikor kifordult sarkaiból a világ. Füzesnyék drámájában (ez a regények színhelye) nemcsak a sorsvállalások neheze, könyörtelensége fogalmazódott meg, hanem a Nagybene Istvánok és Péterek drámája is. Az ívnak a csukák, a háború utáni három esztendő krónikája, a folytatás, az Örvénylő idő (1982), majd az Aszály (1989) két évtized történelmét tárja elénk. Az emlékek felidézése talán a feledés szomorúságát akarják elfedni. Egykori szerelme emléke megidézésével zárul a kötet, megindítóan szép képekkel, melyek így utólag mondják el, hogy milyen volt, aki egykor - számára - „valaki” volt. Ezek a képek teszik nyilvánvalóvá az író számára a múlttal való leszámolást is. „Bennem halódik a parasztvilág, s velem hal meg!”- mondja az író, mielőtt kiszállna a vonatból, hogy elnyelje őt a nagyváros, ahol él, s most már azt is tudta, többé nem engedi el. Kortársként és sorstársként figyelem és élem Duba Gyula pályájának alakulását, irodalomszervező tevékenységét, melyet (1968-1983 között) az Irodalmi Szemle főszerkesztőjeként, majd (1990-ig) a Madách Kiadó irodalmi vezetőjeként végzett. Megcsodáltam és irigyeltem azt a nyugalmat, higgadt mértéktartást, mely- lyel a konfliktusokat (a sajátjait is) kezelni tudta. A halmozódó sértegetések idején, (a rendszerváltozás éveiben!) mindössze annyira ragadtatta el magát, hogy az angol lordok nyugalmával kijelentette: „eljön haragunk tavasza!” Hogy aztán a tavaszok mások lettek, ezt ma már reklamálni is felesleges... Való igaz, „Az íróval ... a
