Irodalmi Szemle, 2010
2010/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: A magyar sors és a szülőföld... (3.) Duba Gyula szépprózai tevékenysége
42 Fonod Zoltán létből kitömi akaró fiatal sorsa, másként akarása, az apa- fiú konfliktust azonban az író nem a politikai „giccs” kísértő eszközeivel oldja meg, hanem megértő tapintattal és megbecsüléssel az apa iránt. Egykori szerelme emlékének a fel-idézésével zárul a Halódó parasztvilág. Ezt a vigasztalan és az apja számára - élete során - megválthatatlan paraszti sorsot idézi meg az író a Halódó parasztvilágban. A „konfliskált földek visszaszerzésének” a szándékával indul a regény, a hivatalok packázásai mögött azonban újra kifeslik a múlt. „A megszűnt és letűnt dolgok, az elveszett lehetőségek értéke megnőtt (...) Az idő folyamán odáig jutottunk, hogy már nem a vágyak, sem a szenvedélyek, de nem is az akarat késztet cselekvésre, hanem az emlékezés. Határozott és férfias tettek helyett különféle szánalmas pótcse-lekvésekre kényszerülünk. Hovatovább egyre többet idézzük a múltat, régi események emlékképei felett darvadozunk” - írja Duba a regény bevezetőjében. A „végtelen forgószínpadon” úgy érzi a főhős, hogy eddigi látogatásai közül a mostani a legfontosabb. A földek tulajdonjogát kell igazolni, miközben úgy érzi magát, mint egy „kártyavárépítő... felépítem a pompás tornyot magamnak, s amikor készen áll, kihúzom a legalsó lapot...” Emelkedetten megkapóak ezek a történetek, ahogy „kiborul” az emlékek csilléje, múlt és jelen együttlélegzik, együtt követel magának helyet a Nap alatt. Sokszínű a falu és „tolakodóan” gazdagok az emlékek. Nem látomások s nem is fantomképek ezek, hanem maga a valóság, a megélt és emlékeztető múlt. A „parasztvilág halódásának természeti és emberi törvényei” sorakoznak egymás után, egymás mellett, mert egyszeriben minden fontos lett. A füzesnyéki parasztvilág is... „Olyan ez, mint amikor egy óriási fa árnyékot vet a rekkenő nyárban, az árnyék nem létezik a fa nélkül, de a fa sem lehet meg árnyék nélkül”. A jelenség mögött óhatatlanul ott szerénykedik a valóság, a felismert és letagadhatatlan igazsággal: „Bennem halódik a parasztvilág, s velem hal meg.” (Aligha vélelen, hogy a regény címlapján Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége című müvének a gondolatait olvashatjuk: „... mindezeket a helyzeteket ismertem és magam is átéltem... Regényem alakjai az én saját, meg nem valósult lehetőségeim... A regény nem az író vallomása; a regény azt vizsgálja, mi az emberi élet a csapdában, amellyé a világ vált.” Olyan ez a mű, mintegy fejfa a temetőben, csak a felirat hiányzik róla (amelyet Móricz regényeiben megszoktunk) Fűit! - Volt! Novelláiban is az ember lelki, erkölcsi és társadalmi konfliktusait tárja elénk. Az igazságot keresi, az emberi fogyatékosságok iránt megértő, de kíméletlenül pellengérre állító író, aki meghatározó élményeit egy még hamisítatlan faluközösségben szerezte, és csak felnőttként ismeri meg a felbomló parasztvilág helyzetét és a kiszolgálatott paraszti sorsot, melyen nem lehet javítani, csak menekülni lehet belőle. Hősei többnyire a faluról városba kerülő, paraszti sorból értelmiségivé váló, s e változások lelki komplexusaival és a társadalmi beilleszkedéssel küzdő, a sors szeszélyének kiszolgálatott fiatalok.
