Irodalmi Szemle, 2010
2010/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Németh Zoltán: A kérdésvadász önreflexiója A 75 éves Tőzsér Árpád köszöntése
Jubilánsok köszöntése 35 Hasonló önreflexiót figyelhetünk meg egy másfajta hagyományban, a bölcseleti líra kontextusában is: „A csillagidő percnyi kéjt szült, véges létet végtelen. Űrt dajkál most, s alteregója hasonlóan: az értelem.” A viszonyrendszerek bonyolult játéka nyomán kopírozódik egymásra a véges lét, az ür és az értelem, amelynek egyaránt a végtelen a kihordója, felnevelője. így az értelem önreflexiója az emberi tudat határáig tágítja vizsgálódási területét, kapcsolódva a filozófiai költészet hagyományához, de az azonosítások játékával el is bizonytalanba annak érvényességét. Néhány évvel vagy talán évtizeddel később már egy egészen más verstípusban és hagyományban lépteti működésbe az önreflexió alakzatát Tözsér. Tanulmány egy Bosch-képhez című prózaversének utolsó soraiban a természetességet felülíró szabály és mesterség teremt ön- és létértelmező viszonyrendszert: „Nem tudni, milyen napkitörések töltötték fel e nap kormos üstjeit bájoló elektrolittal, csak azt tudjuk - e kép tanúsága szerint hogy Johannes Kleeberget, a bruggei vásárra igyekvő házalót is ezen a napon dobják ki egy fogadónak álcázott örömtanyáról. Hátára veszi kosarát a fityegő fakanállal, lukas kalapját leporolja, botját kezébe fogja, s indul Bruggéba. Azzal a gyönyörű ambivalens mozdulattal lép a kapu felé, amelyre a festő tanította. Húzza maga után a lábára festett fekélyt.” A képleírás, azaz ekphrasis jelensége a Hieronymus Bosch-kép nyomán felidézett események kapcsán már eleve önreflexív viszonyt alakít ki a versben. Ezt az állapotot az idézet utolsó két sora az önreflexió tudatosításával és tematizálásával afféle metaönreflexióvá tágítja (jó szó, az internet keresője szerint eddig egyszer Írták le magyarul, ez lenne tehát a második alkalom), amely tükörjátékok bonyolult terepévé avatja a Bosch-képet „tükröző” verset. A képen tükrözött Johannes Kleeberg a képet tükröző Tőzsér-versben jelenik meg, amely egy valóságos Kleeberg- történetet tükröz a Bosch-kép alapján, de úgy, hogy reagál Kleeberg Bosch-kép általi tükrözésére, illetve a valóságos Kleebergnek a valóságos Bosch által és a Klee- bergröl készült festménye által megjelenített performatív jellegű tükörképére - amelyet a Tözsér-vers tükörképében láthatunk mi, olvasók. Nos, ennyire egyszerű vagy csupán ennyire összetett a Tőzsér-féle önreflexió, illetve metaönreflexió.
