Irodalmi Szemle, 2010
2010/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Görömbei András: „A múltat vállalni kell...” Dobos László 80 éves
28 Jubilánsok köszöntése A regények hősei mindig csak engedelmeskedtek. „Ezerszer földig alázták őket, de nem lázadtak.” Dobos László a valóság megközelítésének nemzeti irodalmi hagyományait a nyugati modem regény eredményeivel ötvözte, s ezáltal a nemzeti önvizsgálatot magasabb szintre emelte. Árnyaltan és összetetten mutatja meg a Hólepedő különleges helyét a Doboséletműben. Előző kötetei történelmi és szociális súlypontúak voltak, ez viszont erkölcsi és pszichológiai vonatkozású. Történelmi útvesztők rajza helyett egy önmaga puszta létéért küzdő, önigazolást kereső ember ábrázolása, mely ugyanakkor Dobos László 1968-1969 utáni sérelmeinek a kibeszélése. Egy trauma összetett és mély megvilágítása. Márkus Béla szinte aprólékos, minden fontos részletre kitérő elemzései nem vesznek el a regények világában, azok nagy ívű szembesítését is adják. „S ha a Messze voltak a csillagok a tehetetlenségérzet, a Földönfutók a hiábavalóságérzet megszólaltatója, az Egy szál ingben pedig az alulnézet láttatta bakatörténelemé, akkor a Hólepedő a felülnézeté. A magasból szemlélésé.” Remek a Hólepedő és az Egyedül összehasonlító bemutatása is. „Az élet értelmének a helyreállításához - s ezt az Egyedül a Hólepedóálél sokrétűbben és árnyaltabban érzékelteti - mindenekelőtt érzelmi támogatásra, fedezetre van szüksége, kevésbé az intellektuális vagy a megismerő képességeire.” A Gondok könyve előszavában írja Dobos László, hogy e könyv írásaival dokumentálni kívánja a letűnt időt, gazdagítani emberi-irodalmi emlékezetünket. Ezekből a szempontokból valóban fontos könyv ez, hiszen az idő többnyire túllépett az egykori problémákon és szempontokon. A történelem megörökítése mégis fontos itt, hiszen történelmi szemlélet nélkül a jelenkori gondok vizsgálata is hiábavaló. Pontos észrevétele az is Márkus Bélának, hogy ha a Hólepedő „elágazás” a pályán, a Sodrásban pedig „visszakanyarodás” a trilógiával kezdett úthoz. Sokrétűen gazdag a Sodrásban értelmezése is. A történelmi távlat láttatja kollektív traumának azt, amit a szocializmus jelentett. „Uniformisba, egyenruhába és gondolkodásba, frázisok sablonjaiba kényszerítés: a Sodrásban cselekmény- és nyelvi világa. Egy korszaké, az ötvenes évek proletárdiktatúrájáé, amelynek ellentmondásait - az alakok a maguk teljességében hordozzák.” Márkus Béla nagy megértéssel és rokonszenwel követi A kis viking életének alakulását. A vegyes házasságból született gyermek kettős otthonossága és kettős hontalansága tárulkozik itt föl. Árnyaltan értelmezi Márkus Béla Dobos László pályájának nagy fordulatát is. Azt, hogy a szlovákiai magyar irodalom kiemelkedő alkotója a rendszerváltozáskor abbahagyta írói munkásságát. A közvetlen politizálástól két évtizedig eltiltotta őt a kommunista diktatúra. Ebben az időben politikusi hivatását az irodalommal helyettesítette.
