Irodalmi Szemle, 2010
2010/9 - TANULMÁNY - Gyiire Lajos: A rebellis (2) (Történelmi rádiójáték)
A rebellis (2) 89 Rákóczi: Titokban jöttem elbúcsúzni, mielőtt elindulnék Itáliába. A császár, de még az a goromba fráter Kollonics is megtiltotta, hogy idejöjjek. De sem a császár, sem Kollonics haragja nem riasztott vissza attól hogy elbúcsúzzam öntől, kedves Madle- nom! Tudom, ön okos leány, tud titkot tartani, s nem árulja el, hogy megszegtem a császár tilalmát. Képzelje el: azt a vén csoroszlyát jelölték ki számomra, hogy nőül vegyem. Hisz tudja, már beszéltünk róla: a braunschweigi matrónát! Hát abból nem lesz semmi! Tudok én magam is választani! Ugye, kedves Madlenom?! Madlen: És tudatta ezt Kolloniccsal? Vagy kérte a császár beleegyezését? Rákóczi: Nem. Úgyse egyeznének bele. Madlen: De akkor önt, gróf Ragozzi, börtönbe zárják! Rákóczi: Azt nem merik megtenni. Végtére is, én fejedelmi családból származom. Nincs más bűnöm, minthogy nem fogadom el azt a jegyest, akit ők jelöltek ki számomra. Kedvesem! Mi lenne, ha most, mielőtt elindulnék itáliai utamra, titokban megtartanánk az esküvőt?! Madlen: Az lehetetlen! A családom nem fogadná el ezt a házasságot, sem a császár nem ismerné el! Meghurcolnák önt is, engem is. Énrám a zárda várna, önre pedig a jezsuiták szabnák ki a penitenciát! A rokonaim pedig pert perre halmoznának, hogy a birtokaim szétmarcangolhassák! Tudja, apám már rég megnyugodott az Úrban. Anyám pedig új házasságban él. Nincs, aki védelmezzen. Várjon, Ferencem! Az az egy év, míg Itáliában lesz, nem nagy idő... Elolvad, mint a tavalyi hó!... Bízzon bennem. Az az egy év, s akkor nem választ el bennünket egymástól semmiféle ostoba császári hóbort, visszavonás. Rákóczi: De én... Madlen: Tudom, önök férfiak mind csak arra vágynak, hogy kedvüket töltsék az áhított hölggyel. Aztán megjön a vadászat, a politika, a kártya, mulatozás, a feleség meg üljön otthon és várjon valamelyik hideg, huzatos várban vagy ódon kastélyban, hogy mikor vetődik haza országjáró körútjáról a hőn szeretett férj! Rákóczi: Istenemre fogad... Madlen: Ne fogadkozzék! Inkább térjen be valamelyik itáliai katedrálisba, és kérje a Mindenhatót, hogy szerencsésen hazatérhessen az útjáról... Én várni fogom! Rákóczi: így akar engem elengedni? Még egy idegennek is kijár egy búcsúcsók! Hát még nekem, a választott mátkámtól?! Madlen: Hogy maga, kedvesem, milyen követelődző!... Legyen, nem bánom, de csak olyan testvéri! Rákóczi: Nekem annyi nem elég!... Én hitvesire... szeretők kedves, forró csókjaira vágyom! (hosszú ölelés) Madlen. Maga... te telhetetlen!... (a csók után kissé eltolja magától, évéklve) így csókolni! Vajon ki tanított rá? Rákóczi: Nem kellett tanítani... Jön magától, mint isten ajándéka... Vajon a madarakat, a galambokat ki tanította csókolózni?... Nemzeni utódokat!?... Nem a Megváltó mondta?: „Menjetek, szaporodjatok, népesítsétek be a földet!”
