Irodalmi Szemle, 2010
2010/9 - TANULMÁNY - Gyiire Lajos: A rebellis (2) (Történelmi rádiójáték)
90 Gyüre Lajos Madlen: De én hallottam egyet-mást, ha hitelt lehet adni az udvari pletykának! Hadd halljam, igaz-e, amit a verebek is csiripelnek?! Csak nem a császárné ben- fentes magyar udvarhölgye?... Hogy mást ne mondjak!... Vagy valaki más?... Hadd halljam! Rákóczi: Szóval te is hallottad az udvari pletykát? Madlen: Én sem vagyok kivétel... Hozzám is eljutnak a hírek, ha nem is vagyok szívesen látott vendég a császári udvarban... na halljuk, hogy is volt az a találka? Rákóczi: Nem volt találka... Fatális véletlen találkozás... semmi több! Madlen: Azért mégis szeretném hallani. Hátha én másként hallottam... Rákóczi: Jó, akkor elmondom... De hitemre: se hozzátenni, se elvenni nem fogok belőle... Nem történt semmi, amit te, Madlenom, ne tudhatnál meg... Tehát: — közjáték — 8. JELENET Szín: a császári udvar egyik szobája, akár egy ablakmélyedés is lehet Jelen vannak: II. udvarhölgy és Rákóczi II. udvarhölgy: Hova, hova olyan sebbel-lobbal, gróf úr? Rákóczi: (meglepődve) Őfelsége, a császárhoz, audenciára. II. udvarhölgy: És elő van jegyezve?... Mert csak úgy berontani a császárhoz nem lehet. Erre nem tanították meg Neustadtban?... Vagy ott csak az ájtatoskodásban, a szemforgatásban, a félrehajtott fejtartásban buzgólkodott, nemde? Jöjjön csak ide!... Egy magyar gróf így tartsa a fejét! (Kezébe fogja Rákóczi fejét, és szinte simogatva igazítja.) Rákóczi: {szabadkozik) De grófnő! II. udvarhölgy: Ugyan már!... Na nézzük!... Hogy elpirult!... Maga édes kis bolond!... Semmi az... vagy talán zavarja, hogy mit pletykálnak rólam az udvarban?... Ne higyjen el mindent! Rákóczi: Én nem... II. udvarhölgy: Természetesen! Ön jól nevelt, főúri sarj, ön senkiről semmi rosszat nem mond, csak gondol, és úgy is viselkedik... Menekül előlem, mint az ördög a szenteltvíz elől. Jól mondom? Rákóczi: Grófnő, én önt tisztelem, és nagyra becsülöm.... Sok jót tesz az udvarban hazánk javára. II. udvarhölgy: Sok jót!... Azt igen!... De nem látja, hogy csak akkor jönnek hozzám a maga magyar gró íjai, ha megszorulnak, ha bajban vannak!... Máskor elkerülnek, mint a bélpoklost... A trónörökös ágyasa!... Talán azt hiszi, nem tudom, mit tartanak felőlem? De nem látja bennem egy se a nőt, akinek vágyai vannak! Aki férjhez menne szívesen akár egy isten háta mögötti helyre, csak hogy szabaduljon
