Irodalmi Szemle, 2010
2010/9 - TANULMÁNY - Gál Sándor: Katonásdi és a T-34-es lakókocsi (2)(Napló)
Katonásdí és a T-34-es lakókocsi (2) 77 De a prágai szereplés kolosszális hatást hozott. A tizenhatezer harcosból „felépített” másfél emeletnyi magas gúlák záróképe, azt hiszem, a rendezvény egyik grandiózus látványa lehetett a negyed milliós nézősereg számára. Nekem, aki ott álltam az egyik gúla legalsó sorában, azonban erről teljesen más volt a véleményem már akkor is. Egyébként a Strahovon halottunk is volt. A sereg éjszaka hangolta össze a s- tadionban a gyakorlatokat, s az egyik éjszakai próbán az egyik gúla „összedőlt”, akkor történt a baj. A hadsereg szóhasználatában az ilyen tragédia „rendkívüli eseményként” jelent meg és soha nem derült ki, hogy valójában mi is történt. (Később is megéltem néhány ilyen eseményt még, s a személyes érintettség okán megemlítem majd azokat is.) Sokféle élményemlék maradt meg bennem a „szpartakiádos” prágai na-pok- ról, s az itt leírtak ennek a monumentomániának csak töredékei. De inkább olyan adalékai, amelyek érdeklődésre tarthatnak számot, hiszen e „hatalmas”, az egész társadalmat mozgásba hozó „belülről” megélt események ma már teljesen ismeretlenek, aláhulltak a történelem mélységes vermeibe, s betemette őket a felejtés megkövült csendje... Holott a maguk idejében világraszóló szenzációként jelentek meg a nemzetközi sajtóban. Ezzel szemben bennem ott és akkor jelent meg a „tömeg arctalansága” is, arcnélkülisége, ami a későbbiekben elvezetett az Arc nélküli szobrok megírásáig - az első verseskötetemig. A legnagyobb esemény azonban a Václavákon ért, az ottani magyar könyvesboltban. Ebben a könyvesboltban találtam rá Juhász Ferenc A tenyészet országa c. kötetére. Nagy László verseivel már Komáromban találkoztam, de Juhász Ferencnek akkor még a nevét sem tudtam. A cseh irodalomban eddig megtett felfedezőútjaimat ez a verseskötet bizony elakasztotta. A hatalmas vers-Niagara-zuhatag sodrása és szépsége pedig gyakran megdidergetett. De iszonyú megkésettségem tényét és leküzdhetetlenségét is ismét oda emelte elém. Hiszen Juhász Ferenc csupán kilenc évvel volt idősebb nálam. Ugyanakkor valamiféle összefüggés is fölsejlett a cseh és a magyar (magyarországi) kortárs költészet között, amit akkor - a hatvanas évek elején - megpróbáltam egybe fogni magamnak, kevés sikerrel. Később pedig feladtam - hogy miért, arra nem emlékszem - ez irányú igyekezetemet. A tenyészet országa akkor, 1960-ban, oda került Ady és József Attila kötetei mellé folyamatos használatra. Hétköznapjaim, de főleg a szombatok és a vasárnapok, telítődtek a Mindenség szerelmével, A csönd virágával, A Krisztus lépesmézével meg a többi, nagy ívű Juhász-opusszal... Más világ volt ez, más versvilág, mindenségre nyíló, s ugyanezt a mindenséget befogadó egység. Ezt vittem magammal Prágából a janovicei falanszterbe, új kétségeimmel és elszánásaimmal egy batyuba kötve. A nagy, országos eufória után igen gyorsan visszasüllyedtünk a hadi hétköznapok taposómalmába. De ekkorra már eljutottam odáig, hogy azt a kevéske szabad
