Irodalmi Szemle, 2010
2010/9 - TANULMÁNY - Gál Sándor: Katonásdi és a T-34-es lakókocsi (2)(Napló)
78 Gál Sándor időt, amit a napok - elsősorban a hétvégek - megadtak, úgy-ahogy kihasználjam a magam számára. Általában a rend és a hagyomány, s persze a lehetőségek szerint, a szombat és a vasárnap volt az az idő, amikor azok a katonák, akiket nem osztottak be őrségbe vagy egyéb szolgálatra, kérhettek és kaphattak kimenőt. Ebből következett, hogy a hétvégeken a kaszárnyában viszonylagos csend és nyugalom honolt. így rendszerint szombaton délután a könyvtárba mentem, s ha voltak friss folyóiratok, azokat lapoztam át meg a hétvégi napilapokat is, mert azokban is közöltek irodalmat. A könyvtáros, látván érdeklődésemet, olykor egy-egy új könyvre is felhívta a figyelmemet... Vacsora után pedig beültem a „klubba” és írtam vagy olvastam. Ott és akkor kezdett kibontakozni bennem erőteljesebben a már korábban is említett „arc nélküli világ” képzete vagy víziója, amely lényegében a seregben megélt eddigi tapasztalataimból következett. Csak éppen írásban ezt igazából akkor még nem sikerült kiteljesítenem. Ami mégis megvalósult belőle, később az is elveszett... Meg a körülmények sem alakultak valami kedvezően. Azt a kimaradást, amelyet a szpartakiád okozott, törvényszerűen pótolni kellett, s így gyakorlat gyakorlatot követett — többet voltunk kint a terepen, mint a kaszárnyában. A „katonai terep” - vojenský prostor - itt, a nyugatnémet határ mentén sok ezer hektár egykori szudétanémet birtokot foglalt magában, ide értve a lakatlan, kiürített településeket is. Általában ezek a települések voltak gyakorlataink során a támadások célpontjai. Ha a gyakorlat éleslövészettel zárult, akkor a még megmaradt lakóházak, iskolák, templomok, gazdasági épületek váltak romhalmazokká, s tűntek el a föld színéről. Meg a temetők is! Tanúként és sajnos, az események kényszerű részeseként idézem és rögzítem ezt az oktalan pusztítást, hogy megmaradjon e- gyféle Jóvátételként”, bárha ma már ez az égvilágon senkit sem érdekel. De — hátha!... Történtek azonban abban az esztendőben ennél fontosabb és nagyobb horderejű események is. Hogy mást ne mondjak, Hruscsov a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja kongresszusán bejelentette, hogy a Szovjetunióban 1980-ban - méghozzá január elsejétől - megvalósul a kommunista társadalmi rend. Ami u- gye, első hallásra is fogyaszthatatlan marhaság. De akkor ezt halálosan komolyan vették. Olyannyira, hogy Csehszlovákia - követve a példaképet - azonnal Csehszlovák Szocialista Köztársasággá változott... Ez — bár nagy volt a döntések sajtóvisszhangja - különösebben nem érdekelt. Hanem a seregben ezekről a tényekről az egységek politikai tisztjei tájékoztatókat tartottak. Mi sem lehettünk kivételek. A zászlóalj politikai tisztje - politruk, ezredesi rangban - a szocializmusba, illetve a kommunizmusba való átmenetről tartott épületes előadást. Amikor befejezte — ez általános szokás volt —, megkérdezte, hogy van-e valakinek kérdése vagy mondanivalója. Az is a hagyományokhoz tartozott, hogy sem kérdés, sem vélemény soha nem hangzott el. Én azonban elkövettem azt a szamárságot, hogy szót kértem. Körülbelül azt mondtam, hogy a társadalmi változásokat nem lehet sem előre tervezni, sem pontos dátumokhoz kötni, s hogy erre
