Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Popély Gyula: A komáromi tárgyalások (1938. október 9-13.)
86 Popély Gyula megbeszélésen is csak arról folyt a meddő vita, hogy mennyire tükröztek valós állapotokat az 1910. évi népszámlálás nemzetiségi, illetve anyanyelvi adatai. A magyar szakértők ragaszkodtak a népszámlálási statisztika hitelességéhez, ellenben a szlovákok azokat elfogadhatatlanoknak tartották. Szerintük reálisabb etnikai viszonyokat tükröznek az 1850. évi népösszeírás, valamint az 1880. évi népszámlálás adatai. Végül is a szakértők megbeszélése eredménytelenül zárult. A két fél eltérő álláspontjai még csak nem is közeledtek egymáshoz. Ezen a napon a délutáni órákban a delegációk is folytatták a tárgyalást. Ezen Tiso mindjárt arra tett javaslatot, hogy napolják el a tárgyalásokat, mivel a csehszlovák küldöttségnek időre van szüksége, hogy saját szakértői bevonásával ellenjavaslatot dolgozzon ki a magyarok október 9-ei javaslatára. Kánya Kálmán magyar külügyminiszter erélyesen visszautasította ezt a halogató és időhúzó taktikát. Arra is rámutatott, hogy a magyar fél egy felkészületlen, határozatlan és koncepció nélküli csehszlovák küldöttséggel áll szemben. Kifogásolta, hogy a csehszlovák delegációnak nincsenek sem földrajzi, sem néprajzi szakértői, pedig kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a tárgyalások fő célja a területi kérdések rendezése. Tiso azonban nem is reagált érdemben Kánya kifogásaira, és makacsul csak azt hangoztatta, hogy a tárgyalásokat újból halasszák el másnap déli 12 órára. A nyomaték kedvéért azt is bejelentette, hogy az eredeti magyar javaslatokkal az aznap este 18.00 órára összehívott prágai minisztertanács fog foglalkozni. A magyar tárgyalófél nem tehetett mást, minthogy beleegyezett a tárgyalások elnapolásába. Másnap, október 12- én kezdetét vette a tárgyalások negyedik fordulója. Nem vitás, hogy az előző három nap csehszlovák részről kimondottan időhúzással telt el. Csak remélni lehetett, hogy az október 12-én déli 12.00 órakor elkezdődő negyedik fordulóban talán felgyorsul a tárgyalás menete. Nos, valóban Tiso előterjesztette a csehszlovák delegáció hivatalos javaslatát. Nagy a valószínűsége, hogy azt ő maga sem vette komolyan, ugyanis ez a javaslat mégcsak nem is érintette a területátadás kérdését. A felvidéki magyarság problémáját területi autonómia kilátásba helyezésével kívánták rendezni a továbbra is Csehszlovákia részét képező autonóm Szlovákia, valamint az ugyancsak autonóm Kárpátalja tartományok keretein belül. Egyáltalán nem volt meglepő, hogy ezt az elvet a magyar küldöttség nem fogadhatta el tárgyalási alapnak. Kánya külügyminiszter Tiso javaslatát egyszerűen rossz viccnek nevezte. A magyar fél mindjárt arra is emlékeztette a szlovák politikusokat, hogy a magyar kormány a tárgyalások megkezdése előtt félreérthetetlenül Prága tudomására hozta, hogy területi koncessziókról óhajt tárgyalni, amihez a csehszlovák kormány hozzájárulását adta. Tisoék javaslata tehát nincs is összhangban a kölcsönösen megállapított tárgyalási alappal. A csehszlovák delegáció - látva azt, hogy a magyar fél következetesen ragaszkodik a területi rendezés elvéhez - mindjárt egy újabb javaslattal is előállt, amelynek értemében már bizonyos magyarlakta területek visszaadására is hajlandó
