Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Popély Gyula: A komáromi tárgyalások (1938. október 9-13.)
A komáromi tárgyalások (1938. október 9-13.) 87 ságot mutatott. Eszerint Csehszlovákia átengedné Magyarországnak a Csallóközt - négy Pozsony környéki község kivételével de ezt is csak azzal a kikötéssel, hogy a Magyarországhoz visszakerülő Komáromot szabad kikötővé nyilvánítják. A Magyarországnak felajánlott csallóközi terület mindössze 1838 négyzetkilométer kiterjedésű volt 105 418 lakossal. A magyar tárgyalófél Tisoék második javaslatát sem fogadta el tárgyalási alapnak. Gróf Teleki Pál például mindjárt rámutatott, hogy ez a javaslat még az 1930. évi csehszlovák népszámlálási adatok alapján egyértelműen magyar többségű területeknek is csak a töredékére vonatkozik. E javaslat elfogadása tehát nem oldana meg semmit, mivel továbbra is nagy összefüggő magyar területek maradnának csehszlovák uralom alatt. Tiso igencsak meglepő módon reagált Teleki észrevételeire. Felvetette: vajon a Csallóköz Magyarországhoz való visszacsatolása után nem volna-e lehetséges valamilyen lakosságcsere Csehszlovákia és Magyarország között? Tiso ezt úgy értelmezte, hogy a még mindig Csehszlovákiában maradó magyarokat egyszerűen áttelepítenék Magyarországra cserébe a magyarországi szlovákokért. Ez a javaslat azonban annyira bizarrnak tűnt, hogy azzal a tárgyalások folyamán nem is foglalkoztak. Ellenben Kánya Kálmán felvetette, hogy esetleg a helyi lakosság népszavazás útján is dönthetne az általa lakott területek hovatartozásáról. A csehszlovák delegáció azonban a népszavazás elvének alkalmazásáról hallani sem akart. A fokozatosan türelmét vesztő Kánya Kálmán azután felszólította a csehszlovák küldöttséget, hogy terjesszen elő újabb konkrét javaslatot, de az már ne csak a Csallóközre, hanem a csehszlovák- magyar határvonal többi részére is vonatkozzék. Tiso hajlandónak mutatkozott újabb, harmadik csehszlovák javaslat kidolgozására és előterjesztésére, de azt is mindjárt kijelentette, hogy ő csakis az 1930. évi csehszlovák népszámlálás nemzetiségi adatait tekinti irányadónak. A tárgyaló felek végül azzal rekesztették be az aznapi fordulót, hogy másnap, október 13-án délelőtt 9.00 órakor folytatják a tárgyalást, amelyen a csehszlovák delegáció beterjeszti harmadik ellenjavaslatát. Október 13-án az előző napon megállapított időpontban a tárgyalások annak rendje és módja szerint elkezdődtek, a csehszlovák tárgyalófél hajthatatlansága azonban rövidesen újból nyilvánvalóvá vált. Ivan Krno ismertette az újabb, immár harmadik javaslatot. Ennek értelmében Csehszlovákia a már beígért Csallóközön kívül néhány további kisebb-nagyobb határ menti magyarlakta területet is hajlandó lett volna visszaadni Magyarországnak. E javaslat értelmében Magyarország visz- szakapott volna 5200 négyzetkilométernyi területet 345 000 lakossal. A magyar fél által igényelt városok közül azonban Pozsony, Érsekújvár, Léva, Losonc, Kassa, Ungvár és Munkács továbbra is csehszlovák fennhatóság alatt maradtak volna. A magyar delegáció a harmadik csehszlovák javaslatot sem fogadta el komoly tárgyalási alapnak. Teleki Pál például találóan jegyezte meg: bár igaz, hogy a tökéletesen igazságos néprajzi határ megvonása szinte lehetetlen, de ennek ellené
