Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Popély Gyula: A komáromi tárgyalások (1938. október 9-13.)
A komáromi tárgyalások (1938. október 9-13.) 85 fél számára. „Soha nem felejtem el azt a megaláztatást - emlékezett vissza már négy év távlatából Viest a komáromi tárgyalásokra amelyet akkor éreztünk, amikor a magyarokkal folytatott tárgyalás alatt behallatszott hozzánk a tüntetők által énekelt magyar himnusz dallama. Már nem éreztük magunkat otthon a saját területünkön.” Amint azt rövidesen tapasztalni lehetett, a Tiso vezette csehszlovák delegáció részéről a tárgyalásokra kezdettől fogva a szakmai hozzá nem értés és a felkészületlenség nyomta rá bélyegét. A tárgyalócsoportból hiányoztak a felkészült szakértők. Ennek az lett a következménye, hogy állandóan a magyar fél volt kénytelen kezdeményezően fellépni. Tisoék valójában nem is tettek egyebet, minthogy következetesen visszautasitgatták a magyar delegáció javaslatait. Kánya Kálmán magyar külügyminiszter mindjárt október 9- én este ismertette a magyar küldöttség álláspontját, amelyet memorandum formájában írásban is átnyújtott a csehszlovák félnek. A magyar álláspont nyilvánosságra hozása után Tiso hivatkozva arra, hogy azt tanulmányozniuk kell, kérte a tárgyalások elnapolását. A tárgyalófelek végül abban állapodtak meg, hogy az ülést másnap, október 10-én délután folytatják. A magyar delegáció az 1910. évi népszámlálási statisztika nemzetiségi adatait tartotta irányadónak, és erre való hivatkozással követelte az 1910-ben magyar többségű területek visszacsatolását az anyaországhoz. A magyar területi követelések - az 1910. évi népszámlálás adatai szerint - 12 940 négyzetkilométernyi területre vonatkoztak 1 030 794 lakossal. A Felvidék további területeinek lakossága - a magyar tárgyalófél javaslatai szerint - népszavazás útján nyilváníthatná ki: óhajtja- e a visszatérést Magyarországhoz, vagy továbbra is Prága fennhatósága alatt kíván- e maradni? A komáromi csehszlovák-magyar kétoldalú tárgyalások lebonyolításával megbízott szlovák vezetők azonban kezdetben abban reménykedtek, hogy a magyar küldöttséggel területvisszaadás nélkül is sikerül érdemleges megállapodást kötniük. Számítottak Németország és Hitler pártfogó jóindulatára. Ilyen elvárások birtokában a magyar delegáció területi igényei kellemetlenül érintették a szlovák vezetőket. A két küldöttség másnap, október 10-én délután 14.00 órakor folytatta az előző nap estéjén felfüggesztett tárgyalásokat. Itt Ivan Krno előadta a csehszlovák fél válaszát a magyar delegáció előző napi javaslatára. Amint azzal számolni lehetett, a csehszlovák válasz minden tekintetben elutasító volt. Jellemzőnek tekinthető, hogy az főleg a népszavazás elvének és gyakorlatának alkalmazását tartotta elfogadhatatlannak. Arról is vita alakult ki a két delegáció között, hogy vajon hiteleseknek tekinthetők-e az 1910. évi népszámlálás nemzetiségi adatai. E vita folyamán Tiso ismételten javasolta a tárgyalások hosszabb időre való elnapolását, ezzel azonban a magyar fél nem értett egyet. Mindössze abban sikerült megegyezniük, hogy másnap - október 11 -én - folytatják az elkezdett tárgyalásokat. Október 11-én délelőtt 9.00 órakor először a szakértők tanácskoztak. Ezen a
