Irodalmi Szemle, 2010
2010/9 - TANULMÁNY - Polgár Anikó: A fordítástörténet-írás dilemmái
51 TANULMÁNY POLGÁR ANIKÓ A fordítástörténet-írás dilemmái A műfordítás történetének írásakor az irodalomtörténet írójához hasonló dilemmákkal találjuk szembe magunkat, ám a célelvűség gondolata ezúttal még sokkal inkább kísért. Az irodalomtörténetek írói gyakran vonnak párhuzamot a szerves lények növekedése és a művészetek alakulása közt, s az eredet, növekedés, virágzás és hanyatlás metaforáival jellemzik az egyes müveket és korszakokat, melyeket valamely fejlődés szakaszainak tartanak.1 Az evolúciós szemlélet a műfordítás történeti távlatokba való helyezésében többnyire erőteljesebben van jelen, hiszen általában a mai, ideálisnak tartott fordításeszmény szolgál viszonyítási alapként. Ám míg a fejlődéselvü irodalomtörténet-írással szemben, mely a felvilágosodásnak, a romantikának, a szellemtörténetnek és a marxista gondolkodásnak egyaránt sajátja, az utóbbi időben egyre több ellenvetés merült fel, s az alternatív irodalomtörténetek megírására is egyre több kísérlet születik, a műfordítás-történet esetében ez a fajta gondolkodás általában nem is tudatosul. Tény, hogy a költői műfordítások történetét sok tekintetben hasonló módszerekkel kell megírni, mint magának a költészetnek a történetét, hiszen eredeti és műfordítás között (különösen a régebbi korszakok esetében) többnyire nem lehet éles határt húzni. Az irodalmi müvekkel kapcsolatban szerencsére ritkábban merülnek fel olyan fejlődéselvű összehasonlítások, melyek szerint például Tasso meghaladta volna Homéroszt vagy Shakespeare Aiszkhüloszt, a műfordítások, különösen ugyanazon műnek az új ráfordításai kapcsán azonban a fordítók saját fordításuk szükségességét általában a korábbi fordítások elavulásával magyarázzák. A fordításelméleti írások írói is gyakran abból az előfeltevésből indulnak ki, hogy az ő fordítási elveik meghaladták a korábbiakat, ezáltal tehát a fordítások elemzéséhez vagy az új fordítások készítéséhez biztosabb, korszerűbb módszert kínálnak. A fordítástörténet esetében azonban ugyanúgy megvannak a fejlődéselvü gondolkodás buktatói, mint az irodalomtörténetében. Célelvűség és korszakolás A fejlődéselvü gondolkodás tipikus példája Devecseri Gábor elmélete, aki szerint durván két korszakra lehet felosztani minden nemzet fordításirodalmát: az első korszakban a forrásként szolgáló alkotás csak megnemesíti a hatására
