Irodalmi Szemle, 2010
2010/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Vendégkritika - Csoóri Sándor: Föld, nyitott sebem (litera)
50 KÖNYVRŐL KÖNYVRE Néhány kötet megvan Csoóritól, összegyűjtött versein azonban nem győztem álmélkodni. (Apropó: összegyűjtött versek. A kompilációból - nyilván tudatosan - kimaradt az 1954-es első kötet, a Felröppen a madár...) Rengeteg erő és érzelem, a személyes sors vállalásának halk méltósága szólal meg a kötet lapjain. „Számláim félrelökve bolond verseket mondtam, / hogy ami megtörténik, ne történjen meg szótlan, / soha tanutlanul, a tanút irtó korban” - írja Zavaros délután című versében, amely 1957-ben jelent meg. Csoóri stílusának rétegzettsége és plasztikussága a ’70- es évekre érett be igazán. A Cantata profana zaklatottsága, a Töredék a hetvenes évekből mély melankóliája már egy nagy költészet lenyomatai. „Majd meghalok / és meghalsz majd te is; / áthömpölyög fogunk között a sár, / ínyünk helyén a víz” - szól a De az a víz még itt folyik 1973-ból. Érdekes viszont, hogy a ’90-es évek - Csoóri politikai szerepvállalásának időszaka - jelentik költészetének mélypontját. Rutinból ír, erőltetetten. Talán arra is bizonyság lehet ez, hogy a politika világa - legyen mégoly nemes is a szándék - nincs „jó viszonyban” a magasabb szellemi szférákkal. A 2005-ös Futás a ködben viszont már a „visszatérés” könyve. Képei újra megtelnek elemi erővel, és egyben új fejezetet is nyitnak Csoóri költészetében. „Mindig marad valami emlék. / A kamrazugban vagy a kémény mellett: / egy kinőtt csizma, egy sérült ágyúcső, / alig hallható számycsattogás / az eresz alatt.” (Emlékek osztódása) Legutóbbi verseskötete, a 2009-es Harangok zúgnak bennem pedig - megkockáztatom - az egyik legfontosabb állomása a pályának. Egyúttal - hála istennek — szét is feszíti az Összegyűjtött versek eredendően zárt és múzeumszerü világát. „Háttal állok már minden ragyogásnak, / minden mosolynak, minden búnak. / Belül, legbelül csupa múlt vagyok, / nagy útjaim is hátrafelé futnak.” (Háttal állok már) Vigyázat, nagy szavak következnek. Hit, remény, szeretet. E három. És Csoóri verseit olvasván hirtelen nem is tudom eldönteni, melyik a legfontosabb. Ha a költészetet lóversenyként képzeljük el (Tandoritól - is - tudjuk, nem az), Csoóri pedig része a hivatalos versenyprogramnak, akkor én fogadok rá. Tétre, helyre, befutóra. {Litera)
