Irodalmi Szemle, 2010

2010/9 - Fónod Zoltán: A magyar sors és a szülőföld hűségese... (2) (Duba Gyula szépprózai munkássága)

A magyar föld és a szülőföld hűségese... (2) 43 Duba Gyula (ahogy erre már korábban is utaltunk!) úgy vált regényíróvá, hogy előzőleg a kisebb epikai műfajok tűzkeresztségén esett át. Novellái csúcsteljesítmé­nyének az Ugrás a semmibe (1971) című kötetét, illetve elbeszéléseinek válogatott gyűjteményét, Az angyal vagy madárijesztő?-i (1975) mondhatjuk. Szabadesés című regényét (1969) „saját anyagból gyúrja”, egy faluról származó magyar értelmiségi város­ba kerülése kapcsán fejti ki nemzedéke életérzését, problémáit. A „kulcsregénynek” számító műben jól sikerült korrajzzal találkozunk, a nemzetiségi sorsproblémák azon­ban inkább csak háttérként szerepelnek, a fő hangsúly a regényhős kalandjaira esik. Duba visszatérő novellatémáinak ismert főhőse, Morvái, itt is „egyik életéből a másikba utazik”. Görömbei András találóan írja, „A Szabadesés (1969) Duba Gyula eszméinek és írásmüvészetének első nagy összegezése” Idézi az író szavait: „Minden író csak olyan világot tud »teremteni« írásaiban, amilyet ma-gában hord.29” A társadal­mi és pszichés okok „meghatározzák Morvái szabadesését, a motiváció természetes lán­colata szinte sorsot, elkerülhetetlen pályát ad a hősnek”. Görömbei András elemzésében megoldódik a „ki, kicsoda” rejtélye is, amikor a „többre vágyó és többre érdemes” személyben „a csehszlovákiai magyar élet tipikus alakját” élményeit, világképét elemezve „Duba Gyula nemzedékének élet-útját” látja. Következésképpen a regény „Az író nagy számvetése (...) önmagával és generációjá­val”, jórészt ezért ismerünk a „mű világában lépten-nyomon önéletrajzi elemekre”. Morvái „cikázó emlékei” is a „szlovákiai magyarság legmegrendítőbb élményeit idézik, a háborút, majd az utána következő jogfosztottságot”, vagy „a játékos, megszépülő gyer­meki múltat”. Sorrendben az első regénye, a Szabadesés (1969) megjelenésekor derült ki az is, hogy novellái túlnyomó része előkészület, afféle ujjgyakorlat volt egy közösségi érvé­nyű önéletrajzi körkép, egy hatalmas arányú panoráma megrajzolásához, amely a Garam menti parasztság múltját és jelenét, a fennmaradásért folytatott küzdelmeit vil­lantja fel egy jól működő emlékezet, egy tudatosan megélt élet tükrében. Alkotói műhe­lyének egyik meghatározó tulajdonsága, hogy benne az egyes müvek minden témabeli, műfaji vagy formai eltérés mellett (és ellenére!) egy irányba mutatnak. A témakör, a stílusjegyek, írói technika, életrajzi mozzanatok stb. lehántható rétege alatt ott rejtőzik a müvekben az azonos rendezői elv és a közös mag: egy írói alkat és egyéniség, egy meghatározó élményvilág összetéveszthetetlen jegye. Görömbei András szerint: „Az író nagy számvetése ez önmagával és generációjával, ezért ismerünk a mű világában lép­ten-nyomon önéletrajzi elemekre. Egy nemzedék helykeresésének és keserű öniga­zolásának könyve a Szabadesés”.30 Duba Gyula munkásságáról szólva nem mellékes, persze az sem, hogy a magyar- országi kritika, az Ugrás a semmibe esetében a cseh irodalomhoz való eleven kötődést is felvetette. A „távoliabbak közül elsősorban Hašek és néha Kafka alkotói szelleméhez, az újabbak közül Páral nálunk is jól ismert regényének, a Vihar a lombikban-nak” a (sőt: Hrabal) hatását véli felfedezni a kritikus. Nem hallgatják el azt sem, hogy „a kötet gerincét adó írások (Futunk a boldogság után, Magánélet képekkel, A harmadik helyezett, Forró nyarak) kemények, gondolatmozgatók, cselekvésre késztetők”.3' Aligha fér kétség ahhoz, hogy a regény „hagyományos felépítésű társadalmi

Next

/
Thumbnails
Contents