Irodalmi Szemle, 2010
2010/9 - Fónod Zoltán: A magyar sors és a szülőföld hűségese... (2) (Duba Gyula szépprózai munkássága)
A magyar föld és a szülőföld hűségese... (2) 39 akarjuk, nem idillbe fut a történet, hanem egy tragédiába... A kötet novelláinak többsége erkölcsi kérdéseket feszeget. A magánjellegű emberi/erkölcsi problémák, lélekraj- zok mellett (Tükrök) a társadalmi háttér gondjaival küszködő, pszichológiailag árnyalt novellák is többségükben színvonalas alkotások (Csillagtalan égen struccmadár, Idegen szem, Halott a daru alatt, Sírás az udvaron). Duba sok érdekes elemet tud beépíteni a novellákba, mesélőkészsége is jó, esetenként a záróképek ismétlődései okoznak gondot. A címadó novella (Csillagtalan égen struccmadár) a brutális ösztönök ellenére is erőteljes, történetét tekintve (egy szerencsétlen szerelem és a lehetetlen családi viszonyok, egy alkoholista férj képtelen ösztönei miatt) szinte megindítóan ámyalttá, tartalmas novellává teszik ezt a müvet. A kötet történetei akkor is sikeresek, ha novellái nem az idillt keresik, hanem felvállalják a konfliktusokat, vagy írójuk nyitva hagyja a megoldást. „Ég a szövetkezeti lóistálló. Óriási lángokkal ég, a rőt lángnyelvek mintha az eget nyaldosnák, messzire látszik a fényük.” Ezekkel a sorokkal indul a kisregény, mely Idegen szem címmel jelent meg a Csillagtalan égen struccmadár című kötetben. A könyv borítóján arra az önmagát vallató kérdésre, „Miért írsz egyszerre komoly prózát?”rövid a válasz: „Olyan mélységeit is megismertem az életnek, amelyeket csak komoly prózával lehet érzékeltetni”. A kisregény jellegű „komoly próza” arra vállalkozott, hogy bemutassa egy (a szövetkezetesítéssel bajlódó) falu életét. A kisregény főhőse nem lelkesedett a gazdálkodás új „formáiért,” kiderül az is, másfél évig hadakozott a fiaival, gyakorlatilag elűzte őket, elmentek a gyárba dolgozni. Azzal biztatta magát: „Fiaim már nincsenek, de azért a magam gazdája vagyok...” Tíz hektárral kellett megküzdenie, és ez egyre nehezebben ment. A kényszer vitte őt a szövetkezetbe, de a közös gazdálkodással nem tudott megbarátkozni.. Az Idegen szem című kisregényben tehát Török Péter gondjait, kínlódásait ismerhetjük meg. A társadalmi feszültséget felvállaló, ellentétes gondokat, problémákat felvonultató történet ellenére is sajátos írói teljesítmény ez a kisregény. Még akkor is, ha az ellenállás mögött egyetlen személy áll, a tízhektáros középparaszt, aki értetlenül fogadta a társadalmi változásokat. Nem segített rajta az sem, hogy a szövetkezet évzáró taggyűlésén az elnök a legjobbak között említette. A történet ott válik megoldásaiban is szokatlanná, amikor a belső ellenállást egy szemmütéttel próbálja árnyalni az író. Azt sugallva, hogy az alakuló új közösség segítségére mindenben és mindenkor számíthat. Török Péter a betegágyán is arra gondol, hogy „küldetést teljesít”, még a predesztináció, az eleve elrendelés tétele is az eszébe jutott. Meglátogatja őt a prágai kórházban Jani fia is (a menyasszonyával). Mindenre kíváncsi, amikor az otthoniakról kérdezi a fiát, a szövetkezetről azonban hallani sem akar. A kórházból elbocsátják, s az első adandó alkalommal, a kocsmában, összekülönböznek a szövetkezet elnökével. Török Péter előbb a megvakulás, majd a „kettős látás” következményeivel küszködött. A kocsmai veszekedés után pedig az a gondolat kínozza, hogy a megoperált (beültetett!) szem nem az ő szeme. Innentől, különböző helyzetekben, a „kétfejű” ember (beteges) gondolkodásától nem tud szabadulni. Ez okozta azt is, hogy a segítő szándékú szövetkezeti elnökkel összekülönbözött. Az elnök könnyíteni akart a helyzetén, amikor könnyebb munkát ajánlott fel ne
