Irodalmi Szemle, 2010
2010/9 - Grendel Lajos: Négy hét az élet (2) (Regényrészlet)
Ncgy hét az élet 11 a szőrmók gesztikulálva, felindultan magyaráz valamit, amiből ö egy mukkot sem ért, a szoba szédületes sebességgel forog körülötte, mintha ringlispílen ülne, a himlőhelyes csaj is ébren van már, a zsaruk kivezetik a lakásból, letuszkolják a lépcsőkön, belökik egy autóba, ő még mindig nincs teljesen az eszénél, azt hiszi, el akarják rabolni, a teste ólomnehéz, amikor újra magához tér, még mindig zúg a feje, mint a hajókürt, deszkapriccsen fekszik, nem tart sokáig, hogy rájöjjön, valahol valami cellába zárták be, az egész egy rémálom. Köd lehet a városban, attól olyan tej fehér a kicsi, rácsos ablak üvegtáblája, a nadrágja lucskos, hát igen, maga alá vizelt, még ez is...! Az agya csak lassan tisztul ki, mintha egyenként s hosszabb időközökben gyújtanák fel benne az égőket. A szeme szúr, viszket, mintha homok ment volna bele. A kép majd csak napok, hetek múlva áll össze, a különféle, gyakran egymásnak is ellentmondó tanúvallomásokból. Közben, amíg őt lakat alatt tartották, kitört a forradalom és megbukott a rezsim, aminek az égadta világon semmi köze nem lehetett volna az ő ügyéhez, ámde volt! Boženka apja egyik napról a másikra „nagy ember” lett, s a szavai sokat nyomtak a latban. És ez az ember, ez az átkozott gazember, nagyon betett neki. Perverz alaknak és deviánsnak nevezte, aki nemcsak hogy elcsavarta az ártatlan, naiv leányának a fejét, hanem unos-untalan tisztességtelen a- jánlatokkal ostromolta, s csak Boženka óvatosságán és éberségén múlott, hogy nem erőszakolta meg. Boženka viszont rendesen viselkedett, noha, mondta, mélyen elítéli, amit Hugó azzal a szegény gimnazista lánnyal tett, de biztos benne, hogy azt nem előre megfontoltan cselekedte, hanem mert részeg volt, és elveszítette az önuralmát. Valaha szerette Hugót, de most már csak sajnálja, mert Hugó jobb sorsra érdemes fiú, s biztosan százszor megbánta már, amit tett. A védelem stratégiája az volt, hogy nem bizonyítható egyértelműen, erőszak történt-e. A szőrmók sima képű barátja úgy emlékezett, hogy Diana vonult be előbb a hálószobába, s félreérthetetlen jelzéseket adott Hugónak, hogy kövesse. Diana fol- háborodottan tagadta, hogy így lett volna, mondván, a szőrmók barátja is alaposan el volt ázva, olyan részeg volt, hogy nem láthatott semmit, legföljebb ha fehér egereket. A szőrmók és a barátnője nem tudta se megerősíteni, se cáfolni egyik nézetet sem, mivel ők észre sem vették, hogy Diana és Hugó nincs már köztük. A himlőhelyes lány pedig, arcát a szőnyegbe fúrva, mélyen aludt, így tanúként nem vehették hasznát. Illetve, valamennyire mégis. Nem szívelhette Dianát, mert rövid vallomásában elejtett néhány komisz szót róla. Ha Diana, úgymond, valóban becsalta Hugót a hálószobába, akkor ilyet nem először tett, mert imádja magába bolondítani a férfiakat, és aztán, amikor azok begerjednek, pofára ejteni őket. „Beszéljenek hát a tények! - mondta ünnepélyesen Hugó. — Már ha tudnak. Mert itt a tények sem beszélnek egyértelműen.” Diana visítozására elsőként a szőrmók rontott be a hálószobába, s vallomásában aprólékos részletességgel számolt be mindarról, amit látott. Azt látta, hogy Diana bugyiban ül az ágy szélén, s teljesen magánkívül van. Hugó hason fekve az ágyon, a nadrágja és a gatyája letolva, a keze meg a lába kalimpál, s egyetlen mondatot ismételget önkívületben, körbe-körbe: „Megöllek, te ringyó!” A szőrmók barátnője pedig rögvest telefonált a rendőrségre.
